| épült: | 1981–1985 |
| építésztervező: | Lőrincz József (GYŐRITERV) |
| a beépítés tervezője: | Sedlmayr Jánosné Beck Zsuzsa |
| belsőépítész: | Schinagl Gábor (KÖZTI) |
| funkció: | Konferencia és vendéglátóközpont, szálloda (középület, kereskedelem, vendéglátás) Ma: Hotel Konferencia |
| hol: | 9021 Győr, Apor Vilmos püspök tere 3. (térkép) |
| publikáció | Magyar Építőipar 1986, 1–2. p. 48–59. |
Győr belvárosának műemlékvédelme a hetvenes években új irányt vett. Az egyes épületek renoválása helyett városrészek, tömbök komplex megújítására törekedtek (kiemelkedő és elismert példa a Liszt Ferenc utcai tömbrekonstrukció). Ez a folyamat szerencsésen találkozott a RÁBA Vagon és Gépgyár virágzásának korszakával. A vállalat egyre nagyobb exporttevékenységet folytatott, amelynek jelentős hányada nyugatra irányult, pl. 1974-ben kezdte meg a RÁBA máig jelentős kiviteleit az USA-ba. Növekvő igény mutatkozott tehát az akár több napra idelátogató üzleti partnerek megfelelő színvonalú elszállásolására és magas igényű szolgáltatásokkal ellátott, tárgyalásokra alkalmas helyiségekre, terekre. Ez a gyár területén nem volt biztosítható, illetve az addig a vendégfogadások helyszínéül is szolgáló önkiszolgáló étterem különtermeinek színvonala nem felelt meg a joggal elvárható magasabb követelményeknek.
A belváros komplex értéknövelő fejlesztése szerencsésen találkozott a Vagongyár reprezentációs igényeivel. A Káptalandomb rekonstrukciós terveit Sedlmayer Jánosné Beck Zsuzsa készítette. A beépítési terv meghatározta az épület alapvető geometriáját, méreteit és több építészeti megkötést is tett (pl. magastető alkalmazása). Az épület tömege zártsorúan kapcsolódik a szomszédaihoz, illetve a várfalhoz és saját belső udvart vesz körül.
Az épület helye beépítetlen telek volt. A város 1617-es rekonstruált helyszínrajza szerint “katonai éléstár” volt itt, korábban pedig a káptalani iskola. Építésével egy időben sor kerülhetett a terület régészeti kutatására is. A Káptalandomb mindig is az itteni lakott település szíve volt, így találtak avarkori leleteket, felfedezték a római castrum maradványait, a középkori bástyafalakat. A legjelentősebb eredmény a 11. századi Szent Lázár plébániatemplom alapjainak feltárása és bemutathatóvá tétele volt. Így egy kissé furcsa kompozíciójú tér alakult ki, amelynek közepén egy szép rokokó szobor és a kis egyhajós templom alapfalai láthatók, északról a bazilika nagy tömege, míg délről az új kereskedelmi épület határolja.
Az konferencia központ tervezésére Lőrincz József kapott megbízást. Az építész több szálon is kötődött a Vagongyárhoz, nevéhez fűződik pl. a hatalmas csarnokok tervezése is. Feladata volt a beépítési terv megkötéseihez való alkalmazkodás és a vagongyár különleges a “hazai átlagot messze meghaladó” igényeinek kielégítése is. A ház a RÁBA saját beruházása volt, “a minőség vált elsőrendűvé, és az idő, mint tényező, nem elhanyagolható, de másodrendű szemponttá vált”. Az átlagosnál több pénz és idő meg is látszik az épületen. Az mindenképpen pozitív kiindulás, hogy nem került sor bontásra, lényegében egy több száz éve rendezetlen-beépítetlen telek “véglegesítése” volt a – nem egyszerű – feladat.
A nyolcvanas évek elején az előregyártásba fulladt modern helyett előretört a posztmodern, amely előszeretettel nyúlt vissza korábbi korok építészetéhez. Az épület külső architektúrája a középkori-gótikus formákból, arányokból merít, de azokat a korabeli elérhető legmodernebb technológiákkal, anyagokkal jeleníti meg. A tér felőli oldalon teljesen üvegezett, visszahúzott földszint felett az első emelet konzolosan kiugrik. Történeti formákból és arányokból táplálkozó fém nyíláskeretei hő- és hangszigetelt sötétített üvegtáblákat fognak közre, ezekkel az oldalhomlokzatokon megjelenő fehér mészkőburkolat képez kontrasztot. Nem annyira szerencsés, hogy a hosszan egymás mellé sorolt ablakok nagyrészt monoton ritmusa egy idő után unalmassá válik, és aránytalanul hosszúra is sikerült a homlokzat. Ugyanakkor az épület bár használja, de nem viszi túlzásba a historizálást, a korszak több példájához viszonyítva inkább elegánsnak, nagyvonalúnak mondható. Látszik rajta, hogy nem sajnálták a pénzt, kívülről mégsem válik túl harsánnyá vagy bántóvá. Térre néző homlokzata, titokzatosságot, zártságot sugall, mégsem válik hideggé. Átvett és sugall valamit a győri középkori-barokk belváros hangulatából.
A belsőépítészetben viszont elszabadul az, amit kívül a józan mértéktartás valamelyes visszafogott. Schinagl Gábor belsőépítész inkább a gazdagságot reprezentáló, mint ízléses belvilágot alkotott (vagy kellett alkotnia). A nyolcvanas évek ismerős formái visszaköszönnek, de szokatlan burjánzásban, tömegben és súllyal. A reprezentatív terek így válnak egyidejűleg az építészeti korszak egyik legjellegzetesebb és lényegében máig fennmaradt tanújává. Megjelenésükben azonban a megépülés után szinte azonnal el is avultak (ha voltak is valaha egyáltalán aktuálisak…). A belső térben a minden igényt kielégítő, a korszakban közel sem általános gépészeti és kommunikációs berendezések érdemelnek még említést.
A vendég a térről belépve a porta-recepció érintésével kisebb-nagyobb fogadótermekbe jut. A ház központi rész a földszinti előcsarnokból megközelíthető félszinten elhelyezkedő nagyterem-aula a kapcsolódó télikerttel, amely a gazdagon kiképzett mennyezetével, belső architektúrájával alkalmas reprezentatív fogadások, tárgyalások rendezésére. A téli kertet az első emeleti szinten koszorúzó gótikus ívsor a jellegzetes régi győri házak belső udvarainak hangulatát is hordozza.
Az első emeleten, az északi oldalon a tárgyalótermek a tér felé nyílnak, nagyobb belmagasságuk révén ünnepélyesebbek, technikai felszereltségük lehetőséget teremt különböző szintű és összetételű tárgyalások számára.
[Zádor Oszkár: “Rába” Kereskedelmi Központ. in Magyar Építőipar 1986, 1–2. p. 48–59.]
Az épületben ma a Hotel Konferencia üzemel.
HG
4 Comments