Szent István úti lakótelep

épült: 1947-1965 k.
beépítést tervezte: Lakatos Kálmán
funkció: lakótelep
hol: 9022, Győr Árpád út 76-82, Szent István út 12-16. (térkép)

(fotó: HG)

A második világháború után Győrben nagy lendülettel fogtak hozzá az újjáépítéshez. A város az országban először rendelkezett államilag jóváhagyott városrendezési tervvel [1]. A munkát Lakatos Kálmán vezette, nagyban támaszkodott a húszas években lezajlott városrendezési tervpályázat eredményeire.  A program azonban túlmutatott a lehetőségeken, és bár Lakatos maradt 1956-ig a városfejlesztés vezetője, a megvalósult építkezéseknél alább kellett adnia nagyvonalú terveit. Nem csak az anyagi lehetőségek voltak szűkösek és az idő kevés, de a tervek megváltoztatását az ötvenes évek elejétől kötelező szocialista realista építészet direktívája is megkövetelte.

1945 után a szűken értelmezett belváros műemléki rekonstruálása mellett az új lakótelepeket már a kornak és a lehetőségeknek megfelelő módon kívánták létrehozni. Szorgalmazták például a többszintes, szabadon álló beépítést és megjelent az előregyártás és a tipizálás fogalma úgy a szerkezetek (ajtó, ablak), mint az alaprajzok esetében. Ugyanakkor itt még közel sem a hatvanas években kiteljesedő paneltechnológiára kell gondolnunk. Az előregyártás kezdeti gondolkodásának fontos része volt, hogy hogyan lehet a szerkezetek racionalizálását úgyvégrehajtani, hogy az ne menjen az egyedi megjelenés rovására.

Az új épületek, a város belsejében a régi földszintes épületek helyett lehetőleg többemeletesek legyenek. […] Így a most kislakósűrűségű, de szorosan beépített régi városrészek helyett, egymástól 30–40 méterre épített többemeletes épületekben, nagyobb sűrűséget lehet elérni és a közművek jobb kihasználása mellett a városban a munkahelyekhez egészen közel lehet nagyobb létszámú lakosságot elhelyezni.

[…] Az új beépítéseket a szövetkezetnek a legracionálisabban kell megoldani. Ezért egy-két ablak- és ajtótípust, kevés számú, 20-30 különböző alaprajzú épülettípust kell létesíteni. Ezek külső kivitelezésének némi változatossabbá tételével az egyforma alaprajzok mellett is az épületek külseje nem lesz egyhangú és unalmas. A  tipizált lakások egyéb szerkezeti részeit, belső berendezések, csatornázás stb. is nagyobb, egyszerre történő megrendelés esetében lényegesen olcsóbbá lehet tenni. [1]

A háború utáni bő egy évtized nagy léptékű, ugyanakkor kényszerű változtatásokkal és kompromisszumokkal teli építkezéseinek jó győri példája a Szent István úti lakótelep története. A város lakáshiánnyal küzdött, ugyanakkor a közművek csak a történeti belváros közvetlen közelében álltak rendelkezésre. Így itt indultak meg az első építkezések. A belváros, és a tőle keletre elterülő Gyárváros közötti zöld, beépítetlen sávban, az egykori városi temető területét jelölték ki egy új, korszerű lakótelep létrehozására. 1951-re megépült a népfürdő (Wágner László terve alapján), valamint 1947 és 1965 között épült négyféle épülettípusból lakóházak. Ezek csupán néhány év különbséggel készültek, de más-más építészeti szemléletet olvashatunk le róluk.

A lakótelep tervezésekor még azzal számoltak, hogy a Bécs-Budapest vasút nyomvonala délebbre kerül, a felszabadult helyre pedig áthelyezték volna az 1-es főútat. Hosszas huzavona után a vasút és így a főút is a helyén maradt. Így a 2×2 sávos Szent István út ma kettévágja a lakótelepet, amely így tulajdonképpen két, egymással nem kommunikáló területre hasad: az északi (Árpád úti) részre és a déli részre, amely a Szent István út és a vasút között található. 1956-ban még élt a remény, hogy az áthelyezés megtörténhet.

A Győrben néhány év során felépült új épületek sora a város képére máris erős befolyást gyakorol: nevezetesen a budai út bevezető szakaszán felépült lakóházcsoport, melynek egyetlen hibája, hogy a budapest-bécsi főútvonal rajta vezet keresztül. Feltéve, hogy ezt az utat előbb vagy utóbb át fogják helyezni, és az új házak között ki fognak lombosodni a kertek, ez a lakótelep tanúságot fog tenni a megépítő kor szelleméről. [2]

Az egyes épületekről külön bejegyzésben lesz bővebben szó, itt csupán röviden térek ki rájuk.


1. épült: 1947-50 k. | építész: ?

Elsőként az északi terület épült be, 1950-re itt már álltak a házak. Hat darab modern, jó arányú, igényes architektúrájú épület “úszik” az őket körülvevő tágas zöld parkban. Jó példái a kis léptékű tipizálásnak, hiszen bár több példány felépült belőlük, a helyi igényeknek megfelelő egyedi terv alapján készültek. Tervezőjükről és felépülésük pontos idejéről eddig nem találtam adatot.

(fotó: HG)


2. épült: 1950-53 | építész: Selényi István

A déli rész 1950 után kezdett beépülni. Erre a terültre már a szocreál nyomta rá a bélyegét. Az északi eltolt beépítés helyett itt már szigorúbb rendben helyezkednek el a házak, ugyanakkor mégsem egy nagy “szupertömböt” képeznek, mint sok szocreál keretes beépítések általában. A kisebb léptékű, szabad álló épületek telepítésükkel alkotnak zártabb rendszert, de köztük hézagok vannak. Selényi István tervei szerint a Szent István út mellett három téglatest tömegű épület, a tömb belsejében pedig két darab kisebb kockaház épült.

1950-es évek elejének klasszicizáló díszítésekkel ellátott házai már szigorúan rendben sorakoznak az utcavonalon. Tervezte: Selényi István. (fotó: HG)


3. épült: 1950-53 | építész: Schall József (típusterv)

A Selényi-házakkal közel egy időben épült a két hosszúkás tömegű épület, amely keletre és nyugatra zárja a tömböt. Schall József és munkatársainak terve eredetileg Dunaújvárosba készült, de az országban több helyen megtaláljuk a “bivaly” becenévre hallgató épülettípust. Tervei még 1950-ben készültek, így mentesek a szocreál esztétizálásától. Jellegzetessége az épület tömege felett lebegő “pillangótető”.

A déli tömböt keletről és nyugatról egy-egy “bivaly” zárja le. Schall József terve 1950 körül sokfelé alkalmazott típusterv lett. (fotó: HG)


4. épült: 1963-65 | építész: Minary Olga (típusterv)

A bivalyok elkészülte után közel egy évtizedet kellett várni, míg a lakótelep mai képe kialakult. A hatvanas évek elején a típustervezés új korszakba lépett: felépült az óbudai kísérleti lakótelep. Az ott felépült épületek a korszak legjobb építészeinek tervei szerint készültek el. A cél az volt, hogy az első építési tapasztalatok alapján ezek közül kerüljenek ki az országos típustervek. Az egyik legsikeresebb épület Minary Olga négyszintes kockaháza lett.. Győrben is több felépült belőle, három darab itt, a Szent István lakótelepen.

A hatvanas évek elejének egy jellegzetes típusterve Minary Olga épülete. (fotó: HG)


Végül érdekességképpen vessünk egy pillantást a Magyar Építőművészetben 1953-ban közölt makettre. Lakatos Kálmán városrendezési tervének a Szent István (akkoriban Sztálin) úti lakótelepet ábrázoló részét láthatjuk.

A közölt modell részletet mutat be Győr város rendezési tervéből. A főútvonal keleti végét tünteti fel azon a szakaszon, ahol az a lakótelep között halad át parki övezeten felemelt pályán. A rendezési tervben nagy mértékben kellett alkalmazkodni az adottságokhoz, ennek ellenére azonban sikerült a korszerű elveknek megfelelően úgy alakítani, hogy [a] főforgalom vonalát a lakóépületek terétől az egységes városkép zavarása nélkül különíti el. [3]

A lakótelep 1953-as tervének makettje. Tervezője Lakatos Kálmán. Részlet Győr város rendezési tervéből. (forrás: MÉ, 1953/7-8, 298. old.)

Van a tervnek egy jellegzetes kettőssége, amelyre érdemes felfigyelni. Elsősorban a meg nem épült elemek most az érdekesek. A beépítés elképzelése már nem egyezik az 1947-essel, de a vasút délebbre helyezésével még számol. A felszabadult területre átkerült volna a főútvonal, amely, mint egy városi autópálya, lábakra állítva(!) lebeg az újonnan létrejövő nagyméretű parkban. Ennek az elképzelésnek minden eleméről leolvasható a korszak haladó modern várostervezésének és Le Corbusier elképzeléseinek hatása: Az épületek telepítését többé nem kötik meg az utcák. A házak szabadon állnak, hatalmas zöldterületek övezik őket, a közlekedés mindettől függetlenül futó városi autópályákon halad.

Ezzel szemben az északi rész beépítésére már inkább szocreál hatás telepedik. A korábban már elkészült modern házakat nyomasztóan veszik körül a tömbszerűen elrendezett klasszicizáló homlokzatú (meg nem valósult) épületek. A két épülettípus telepítésének módjában egyértelműen leolvasható a szabadabb és keretes beépítés különbözősége. Érdekes megfigyelni, hogy az északi rész keleti oldalán három olyan ház is szerepel (egy bivaly és a két mellett álló modern épület), amely nem épült meg. Lakatos modern épületekkel egészítette volna ki egy szocreál tömbbé az északi beépítést is.



jegyzetek:

[1] Győr, a romváros élni akar! szerk.: Gallyas Camilló, Győr, 1947.

[2] Borbíró-Valló: Győr Városépítéstörténete. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1956

[3] Károlyi Antal: A Győri Tervező Iroda terveihez (Magyar Építőművészet: 1953/7-8, 295-302. old.)