Marcalváros I. és II. (Kun Béla lakótelep I. és II.)

épült:	1974-1985 k.
beépítést tervezte:	Általános rendezés és I. ütem: Molnár Attila és Fülöp Péter (VÁTI) II. ütem: Taletovics Jánosné (GYŐRITERV)
funkció:	lakótelep
hol:	(térkép)
kapcsolódó dokumentum:	Győr, Kun Béla lakónegyed tervpályázat eredménye, 1972

Győr városi tanácsa 1971-ben írt ki országos nyílt tervpályázatot a Kun Béláról elnevezendő paneles lakótelep általános rendezési tervének elkészítésére. A tervpályázat kiírása és eredményének ismertetése itt olvasható, de olyan izgalmakat is rejt, hogy ezekre külön is érdemes kitérni. Mint az kiderül, a lakótelep nagyon jól illeszthető a korabeli nemzetközi (lakótelep)építészeti trendekbe, és országosan is fontos, mint az időszak egyik legjellegzetesebb lakótelep-rendezési alkotása.

Marcalváros I. üteme, Lajta utca. Terv: Molnár Attila, VÁTI. (forrás: http://www.marcalvaros.eu)

Győr lakossága 1970-ben 100 000 fő körül volt, 1980-ra 20 000 fős növekedést prognosztizáltak. A Kun Béla lakótelep 165 hektáros tervezési területén 10 000 lakás építésének és a hozzájuk tartozó alap- és középfokú intézményrendszernek valamint szolgáltatásoknak kellett helyet biztosítani. A tervezési területet a nádorvárosi családi házas beépítéstől délre jelölték ki, jellemzően mezőgazdasági művelésű területen. A város déli része felé lassan haladó közművek 1970-re nagyjából kiépültek idáig. A helyszín sajátossága, hogy a GYSEV teherpályaudvar lényegében kettévágja. Bár az észak-déli irányú sínek csak a beépítés északi harmadáig érnek, a déli sávot is szabadon kellett tartani. Ezzel a terület lényegében két külön egységre tagolódott, a rendezési tervben ennek megfelelően két alközponttal és két külön megvalósulási ütemmel (Marcalváros I. és II.) számoltak.

A beépítést a kiírás házgyári panelekből készült épületekkel tette lehetővé, elsősorban a GYÁÉV 1974-re kifejlesztett új tervcsaládját javasolta felhasználni, ugyanakkor megjegyzi, hogy lehetőség van 10 szint feletti magasházak építésére is, amelyek értelemszerűen nem házgyári technológiával készülnek. Ilyen magasház végülis nem épült, a lakótelep a GYÁÉV fejlesztett paneleiből valósult meg.

A kiírásból tudjuk azt is, hogy az akkorra már elkészült Adyváros és József Attila, valamint az éppen tervezett Kun Béla lakótelepnek közös “negyedközpont”-ot terveztek a Szigethi Attila út és a Bartók Béla út találkozásánál. Bár a kiírás filmszínházról, áruházról és irodaépületekről szól, 1980-ra a városi könyvtár áruházzal és kevés irodával (Józsa Mária), és a vásárcsarnok (Rosta János) épületei épültek fel ezen a helyen.

A délről a városba érkező országos közúthálózati rendszert racionalizálása is feladat volt. Lényegében a régi, a Marcal töltésén futó Pápai út helyett egy, a 82-es és 83-as (távolabb a 81-es) főutakatat összegyűjtő déli elkerülőútra kellett javaslatot adni (a megvalósult Nagy Imre-Szauter Ferenc út).

A kiírás feltételeinek a 89 beérkezett tervből 41 felelt meg, ezek közül a VÁTI csapata (Molnár Attila, Zoltai István, Kálnoki Kis Sándor, Tóvári László) kapta az I. 80 000 Ft.-ot érő díjat. Mielőtt rátérnénk erre a terve, érdemes a többi pályázó munkájára is felfigyelni elsősorban azért, mert jópárban felfedezhetjük az adott kor lakótelep-építési elveinek szinte képletszerű megjelenését.

A másik nagy győri lakótelep, Adyváros inkább a korábbi, a tömbökbe szervezett lakóteleptípus jellegzetességeit mutatja. A marcalvárosi tervek azonban már a Team 10-féle “vissza az utcát” felfogás példái (elutasítva Le Corbusier “szabadítsuk meg a várost az utca zsarnokságától” addigra már frissességét vesztett eszméjétől) [1]. Már az is, hogy megjelenik a tervpályázati kiírásban a lakótelepi központ fogalma olyan felvetés, amely az Adyvárosi lakótelep tervezésekor (1966–76) még nem volt szempont. Mint már szóba került, ez a megvalósult központ végül a két nagy lakótelep közös súlypontjába került.

Térjünk vissza a marcalvárosi telepítési struktúrákhoz. Az utcáktól független lakótelepi struktúra helyett itt szinte csupa olyan tervet láthatunk, amelyek azt a gondolkodást próbálták előtérbe helyezni, hogy a lakótelepek “szellemi” egészsége a közösségi terekben, azaz az utcákban és a közterekben keresendő. Az utca, mint a város “tartószerkezete” újra meghatározó elvvé vált, a különböző szerepű utcák (autóutak, helyi utak, sétányok) hierarchiája vált szervező erővé, felülírva sokszor a kelet-nyugati épülettájolás korábban megkérdőjelezhetetlen dogmáját is. Ez a korábbi, az utcától függetlenül “térben úszó” beépítések helyett alapvetően lineáris, a hierarchikus utcarendszerre szerveződő struktúrákat eredményezett. Nézzünk néhány példát a tervpályázatból.

Az utca szerepének hangsúlyozására a 25. pályamű már-már meghökkentő példa. Nem csak amiatt érdekes, mert ennél jobban nehéz illusztrálni a fent vázolt változást, hiszen a lendületes ívű utca vonalvezetését szolgai módon veszi fel a beépítés, hanem a lineárisan növekedő szintszámú panelházak utópikus felvetése is egyedi ötlet.

25. sz. pályamű, Fekete Dániel és Péterfis Borbála.

A korszak másik jellegzetes találmánya a közúti és a gyalogos forgalom lakótelepen belüli szintbeni elválasztása, a “deck”. Legjellegzetesebb példa a berlini High-Deck-Siedlung ugyanebből az időszakból. Itt a gyalogosutakat az első emelet szintjébe emelték, míg az autósforgalom a terepszinten zajlik és itt csatlakozik a garázsokhoz. Ezt a beépítési módot az idő nem igazolta, mindenesetre a győri pályázat 5. pályaműve kísérletet tett egy magyar “deck”-es lakótelep megfogalmazására.

5. sz. pályamű, Illés Attila, Somfai András, Tamás Judit, Galambos András megvételben részesült terve.

Mindkét fenti szempont megtalálható a 10. számú pályaműben, Halmi Nándor és Somfai András (GYŐRITERV) tervében. “A terv lineáris törtvonalú városgerncet kíván kialakítani azzal a szándékkal, hogy az egész terület összefüggő egységgé váljon.” Szintben elválasztott gyalogos és autóutakat javasol, valamint többszintes parkolókat is. Ezt a bírálat pénzügyi szempontból nem tartja megvalósíthatónak, valamint a gyalogútrendszert általában is túlméretezettnek tartja.

10. sz. pályamű, Halmi Nándor és Somfai Adnrás (GYŐRITERV) megvételt nyert terve.

A győztes pályamű a VÁTI csapatának a munkája Molnár Attila vezetésével. A tervpályázati bírálat kiemeli a központi gyűjtőútra szervezés előnyét, azzal a nem lényegtelen kitétellel, hogy ez az út rossz helyen köt be a meglévő városszerkezetbe. A lakótelep megvalósult formájában ezt a hibát orvosolták a tervezők: a terven látható déli, átlósan szervezett főút a Vasvári Pál útba köt be az egykori Justus György (ma Lomnic) utca helyett, ezáltal 45°-os fordul, és így ortogonális rendszer alakul majd ki. A bírálat másik kifogása, hogy a szolgáltatóegységek telepítése nem súlyponti, azaz hiányzik a “városközpont”. A terv előnyeit így fogalmazza a szöveg:

A kisebb lakóterületi egységek szervezése a játszó- és pihenőkertek, továbbá az intézmények kedvező elhelyezését és kialakítását teszi lehetővé. Az óvodák, bölcsödék és üzletek a tömegközlekedési megállóhelyek közvetlen közelében helyezkednek el, egyben gyalogos forgalmi utak építészeti keretezését is szolgálják.

Külön érdeme a tervnek a csatornázással ellátható területekek gazdaságos kihasználása, illetőleg a nem beépített területek rendetetésének célszerű emghatározása. A lakóépületek tájolása, szinaránya ls ütemezhető megvalósítása egyaránt figyelemre méltó, lényeges érdeme a tervnek, hogy egy-egy részlete külön- külön is önálló építészetei és funkcionális egységet képez.
[1]

Marcalváros (Kun Béla lakótelep) általános rendezési tervére kiírt pályázat győztes terve (Molnár Attila, Zoltai István, Kálnoki Kis Sándor, Tóvári László - VÁTI). — Marcalváros (Kun Béla lakótelep) általános rendezési tervére kiírt pályázat győztes terve (Molnár Attila, Zoltai István, Kálnoki Kis Sándor, Tóvári László – VÁTI).

A győztes pályamű elsősorban a rossz utcabekötés miatt alapos áttervezésre szorult. Győr városa szokatlan módszerhez folyamodott: Molnár Attila és csapata győztes munkájával párhuzamosan Halmi Nándor (GYŐRITERV) megvételben részesült tervét is kijelölte további átdolgozásra. Mindkét tervező csapat feladat részletes rendezési terv elkészítése volt. A korabeli döntéshozók a párhuzamos terveztetés módszerét “igen helyes gondolatnak” tartották, mert így két, egymással részletesen összevethető nívós terv született. A győri tervezők erősítették tervükben a központra szervezés koncepcióját, míg a VÁTI csapata a pályázati bírálat alapján javította a terv struktúráját. A döntést az Építéstudományi Egyesület hozta meg, a VÁTI terve nyert.

Molnár Attila végleges terve a Kun Béle lakótelep I. üteméről (forrás: Meggyesi [1])

Molnár Attila 1974-re elkészítette az első ütem részletes rendezései tervét és megkezdődött az építkezés. A tervpályázati koncepcióhoz képest “derékszögesített” rendszer megtartotta “halszálkás” jelleget. Ennek, a hierarchikus utcarendszerre felépített struktúrának legtisztábban megvalósult magyarországi változata lett így a győri Marcalváros I. lakótelep [1].

Épül a Kun Béla lakótelep (forrás: marcalvaros.eu)

A végül megvalósult beépítés a korábbi elképzeléseknek megfelelőn két építési ütemre tagolódott (Marcalváros I. és II.). A GYSEV pályaudvar és beépítetlen folytatásának széles elválasztó sávja máig külön városrésszé teszi a lakótelep két részét, annak ellenére, hogy a sínek alatt gyalogos aluljárós összekötés létesült. Az első, keleti ütem 1980-ra már készen állt 11500 lakosra méretezve. A épületek a kiírásnak megfelelően a GYÁÉV 1974-es újgenerációs paneljeivel készültek, amelyek érdekessége, hogy (a gazdaságossági mutató által megengedett mértékben) színezettek. További érdekesség, hogy a lakótelep ivóvízellátását biztosítandó itt épült fel Magyarország máig legnagyobb víztornya, a marcalvárosi víztorony. Tovább fokozódó izgalmakat rejt ez a tanulmányterv, amely egy víztoronnyal egybeépített magas lakóház megvalósításának lehetőségét vizsgálja.

Külön fejezetet érdemeknek a “nevelési létesítmények”. Az iskolák és óvodákat Lang János, a GYŐRITERV építésze (aki az ETO Stadion tervére kapta az Ybl-díját) tervezte. Az előregyártott épületek a GYÁÉV által gyártott, az UNIVÁZ-hoz hasonló GYŐRVÁZ rendszerből épültek.

A két lakóteleprészt összekötő aluljáró. (forrás: marcalvaros.eu)

A második, kisebb építési ütem (Marcalváros II.) részletes beépítési tervét már nem a VÁTI, hanem a GYŐRITERV (Taletovics Jánosné) készítette. A lakótelep ezen ütemének építése a rendszerváltáskor abbamaradt (6900 lakos). Észak és dél felé is maradtak beépítetlen, ám közművesített területek és nem készült el a Marcalra tervezett szabadidő park sem. Ezzel együtt, mivel a terület és az infrastruktúra nyitott, még most is épülnek a paneles beépítés folytatásaként társasházak a területen.