Marcalváros I. és II. (Kun Béla lakótelep I. és II.)

 

épült: 1974-1985 k.
beépítést tervezte: Általános rendezés és I. ütem: Molnár Attila és Fülöp Péter (VÁTI)
I. ütem: Taletovics Jánosné (GYŐRITERV)
funkció: lakótelep
hol: (térkép)
kapcsolódó dokumentum: Győr, Kun Béla lakónegyed tervpályázat eredménye, 1972

Győr városi tanácsa 1971-ben írt ki országos nyílt tervpályázatot a Kun Béláról elnevezendő paneles lakótelep általános rendezési tervének elkészítésére. A tervpályázat kiírása és eredményének ismertetése itt olvasható, de olyan izgalmakat is rejt, hogy ezekre külön is érdemes kitérni. Mint az kiderül, a lakótelep nagyon jól illeszthető a korabeli nemzetközi (lakótelep)építészeti trendekbe, és országosan is fontos, mint az időszak egyik legjellegzetesebb lakótelep-rendezési alkotása.

Marcalváros I. üteme, Lajta utca. Terv: Molnár Attila, VÁTI. (forrás: http://www.marcalvaros.eu)

Győr lakossága 1970-ben 100 000 fő körül volt, 1980-ra 20 000 fős növekedést prognosztizáltak. A Kun Béla lakótelep 165 hektáros tervezési területén 10 000 lakás építésének és a hozzájuk tartozó alap- és középfokú intézményrendszernek valamint szolgáltatásoknak kellett helyet biztosítani. A tervezési területet a nádorvárosi családi házas beépítéstől délre jelölték ki, jellemzően mezőgazdasági művelésű területen. A város déli része felé lassan haladó közművek 1970-re nagyjából kiépültek idáig. A helyszín sajátossága, hogy a GYSEV teherpályaudvar lényegében kettévágja. Bár az észak-déli irányú sínek csak a beépítés északi harmadáig érnek, a déli sávot is szabadon kellett tartani. Ezzel a terület lényegében két külön egységre tagolódott,  a rendezési tervben ennek megfelelően két alközponttal és két külön megvalósulási ütemmel (Marcalváros I. és II.) számoltak.

A beépítést a kiírás házgyári panelekből készült épületekkel tette lehetővé, elsősorban a GYÁÉV 1974-re kifejlesztett új tervcsaládját javasolta felhasználni, ugyanakkor megjegyzi, hogy lehetőség van 10 szint feletti magasházak építésére is, amelyek értelemszerűen nem házgyári technológiával készülnek. Ilyen magasház végülis nem épült, a lakótelep  a GYÁÉV fejlesztett paneleiből valósult meg.

A kiírásból tudjuk azt is, hogy az akkorra már elkészült Adyváros és József Attila, valamint az éppen tervezett Kun Béla lakótelepnek közös “negyedközpont”-ot terveztek a Szigethi Attila út és a Bartók Béla út találkozásánál. Bár a kiírás filmszínházról, áruházról és irodaépületekről szól, 1980-ra a városi könyvtár áruházzal és kevés irodával (Józsa Mária), és a vásárcsarnok (Rosta János) épületei épültek fel ezen a helyen.

A délről a városba érkező országos közúthálózati rendszert racionalizálása is feladat volt. Lényegében a régi, a Marcal töltésén futó Pápai út helyett egy, a 82-es és 83-as (távolabb a 81-es) főutakatat összegyűjtő déli elkerülőútra kellett javaslatot adni (a megvalósult Nagy Imre-Szauter Ferenc út).

A kiírás feltételeinek a 89 beérkezett tervből 41 felelt meg, ezek közül a VÁTI csapata (Molnár Attila, Zoltai István, Kálnoki Kis Sándor, Tóvári László) kapta az I. 80 000 Ft.-ot érő díjat. Mielőtt rátérnénk erre a terve, érdemes a többi pályázó munkájára is felfigyelni elsősorban azért, mert jópárban felfedezhetjük az adott kor lakótelep-építési elveinek szinte képletszerű megjelenését.

A másik nagy győri lakótelep, Adyváros inkább a korábbi, a tömbökbe szervezett lakóteleptípus jellegzetességeit mutatja. A marcalvárosi tervek azonban már a Team 10-féle “vissza az utcát” felfogás példái (elutasítva Le Corbusier “szabadítsuk meg a várost az utca zsarnokságától” addigra már frissességét vesztett eszméjétől) [1]. Már az is, hogy megjelenik a tervpályázati kiírásban a lakótelepi központ fogalma olyan felvetés, amely az Adyvárosi lakótelep tervezésekor (1966–76) még nem volt szempont. Mint már szóba került, ez a megvalósult központ végül a két nagy lakótelep közös súlypontjába került.

Térjünk vissza a marcalvárosi telepítési struktúrákhoz. Az utcáktól független lakótelepi struktúra helyett itt szinte csupa olyan tervet láthatunk, amelyek azt a gondolkodást próbálták előtérbe helyezni, hogy a lakótelepek “szellemi” egészsége a közösségi terekben, azaz az utcákban és a közterekben keresendő. Az utca, mint a város “tartószerkezete” újra meghatározó elvvé vált, a különböző szerepű utcák (autóutak, helyi utak, sétányok) hierarchiája vált szervező erővé, felülírva sokszor a kelet-nyugati épülettájolás korábban megkérdőjelezhetetlen dogmáját is. Ez a korábbi, az utcától függetlenül “térben úszó” beépítések helyett alapvetően lineáris, a hierarchikus utcarendszerre szerveződő struktúrákat eredményezett. Nézzünk néhány példát a tervpályázatból.

Az utca szerepének hangsúlyozására a 25. pályamű már-már meghökkentő példa. Nem csak amiatt érdekes, mert ennél jobban nehéz illusztrálni a fent vázolt változást, hiszen a lendületes ívű utca vonalvezetését szolgai módon veszi fel a beépítés, hanem a lineárisan növekedő szintszámú panelházak utópikus felvetése is egyedi ötlet.

25. sz. pályamű, Fekete Dániel és Péterfis Borbála.

25. sz. pályamű, Fekete Dániel és Péterfis Borbála.

A korszak másik jellegzetes találmánya a közúti és a gyalogos forgalom lakótelepen belüli szintbeni elválasztása, a “deck”. Legjellegzetesebb példa a berlini High-Deck-Siedlung ugyanebből az időszakból. Itt a gyalogosutakat az első emelet szintjébe emelték, míg az autósforgalom a terepszinten zajlik és itt csatlakozik a garázsokhoz. Ezt a beépítési módot az idő nem igazolta, mindenesetre a győri pályázat 5. pályaműve kísérletet tett egy magyar “deck”-es lakótelep megfogalmazására.

5. sz. pályamű, Illés Attila, Somfai András, Tamás Judit, Galambos András megvételben részesült terve.

5. sz. pályamű, Illés Attila, Somfai András, Tamás Judit, Galambos András megvételben részesült terve.

Mindkét fenti szempont megtalálható a 10. számú pályaműben, Halmi Nándor és Somfai András (GYŐRITERV) tervében. “A terv lineáris törtvonalú városgerncet kíván kialakítani azzal a szándékkal, hogy az egész terület összefüggő egységgé váljon.” Szintben elválasztott gyalogos és autóutakat javasol, valamint többszintes parkolókat is. Ezt a bírálat pénzügyi szempontból nem tartja megvalósíthatónak, valamint a gyalogútrendszert általában is túlméretezettnek tartja.

10. sz. pályamű, Halmi Nándor és Somfai Adnrás (GYŐRITERV) megvételt nyert terve.

10. sz. pályamű, Halmi Nándor és Somfai Adnrás (GYŐRITERV) megvételt nyert terve.

A győztes pályamű a VÁTI csapatának a munkája Molnár Attila vezetésével. A tervpályázati bírálat kiemeli a központi gyűjtőútra szervezés előnyét, azzal a nem lényegtelen kitétellel, hogy ez az út rossz helyen köt be a meglévő városszerkezetbe. A lakótelep megvalósult formájában ezt a hibát orvosolták a tervezők: a terven látható déli, átlósan szervezett főút a Vasvári Pál útba köt be az egykori Justus György (ma Lomnic) utca helyett, ezáltal 45°-os fordul, és így ortogonális rendszer alakul majd ki. A bírálat másik kifogása, hogy a szolgáltatóegységek telepítése nem súlyponti, azaz hiányzik a “városközpont”. A terv előnyeit így fogalmazza a szöveg:

A kisebb lakóterületi egységek szervezése a játszó- és pihenőkertek, továbbá az intézmények kedvező elhelyezését és kialakítását teszi lehetővé. Az óvodák, bölcsödék és üzletek a tömegközlekedési megállóhelyek közvetlen közelében helyezkednek el, egyben gyalogos forgalmi utak építészeti keretezését is szolgálják.

Külön érdeme a tervnek a csatornázással ellátható területekek gazdaságos kihasználása, illetőleg a nem beépített területek rendetetésének célszerű emghatározása. A lakóépületek tájolása, szinaránya ls ütemezhető megvalósítása egyaránt figyelemre méltó, lényeges érdeme a tervnek, hogy egy-egy részlete külön- külön is önálló építészetei és funkcionális egységet képez.
[1]

Marcalváros (Kun Béla lakótelep) általános rendezési tervére kiírt pályázat győztes terve (Molnár Attila, Zoltai István, Kálnoki Kis Sándor, Tóvári László - VÁTI).

Marcalváros (Kun Béla lakótelep) általános rendezési tervére kiírt pályázat győztes terve (Molnár Attila, Zoltai István, Kálnoki Kis Sándor, Tóvári László – VÁTI).

A győztes pályamű elsősorban a rossz utcabekötés miatt alapos áttervezésre szorult. Győr városa szokatlan módszerhez folyamodott: Molnár Attila és csapata győztes munkájával párhuzamosan Halmi Nándor (GYŐRITERV) megvételben részesült tervét is kijelölte további átdolgozásra. Mindkét tervező csapat feladat részletes rendezési terv elkészítése volt. A korabeli döntéshozók a párhuzamos terveztetés módszerét “igen helyes gondolatnak” tartották, mert így két, egymással részletesen összevethető nívós terv született. A győri tervezők erősítették tervükben a központra szervezés koncepcióját, míg a VÁTI csapata a pályázati bírálat alapján javította a terv struktúráját. A döntést az Építéstudományi Egyesület hozta meg, a VÁTI terve nyert.

Molnár Attila végleges terve a Kun Béle lakótelep I. üteméről (forrás: Meggyesi [1])

Molnár Attila végleges terve a Kun Béle lakótelep I. üteméről (forrás: Meggyesi [1])

 Molnár Attila 1974-re elkészítette az első ütem részletes rendezései tervét és megkezdődött az építkezés. A tervpályázati koncepcióhoz képest “derékszögesített” rendszer megtartotta “halszálkás” jelleget. Ennek, a hierarchikus utcarendszerre felépített struktúrának legtisztábban megvalósult magyarországi változata lett így a győri Marcalváros I. lakótelep [1].

Épül a Kun Béla lakótelep (forrás: marcalvaros.eu)

Épül a Kun Béla lakótelep (forrás: marcalvaros.eu)

A végül megvalósult beépítés a korábbi elképzeléseknek megfelelőn két építési ütemre tagolódott (Marcalváros I. és II.). A GYSEV pályaudvar és beépítetlen folytatásának széles elválasztó sávja máig külön városrésszé teszi a lakótelep két részét, annak ellenére, hogy a sínek alatt gyalogos aluljárós összekötés létesült. Az első, keleti ütem 1980-ra már készen állt 11500 lakosra méretezve. A épületek a kiírásnak megfelelően a GYÁÉV 1974-es újgenerációs paneljeivel készültek, amelyek érdekessége, hogy (a gazdaságossági mutató által megengedett mértékben) színezettek. További érdekesség, hogy a lakótelep ivóvízellátását biztosítandó itt épült fel Magyarország máig legnagyobb víztornya, a marcalvárosi víztorony. Tovább fokozódó izgalmakat rejt ez a tanulmányterv, amely egy víztoronnyal egybeépített magas lakóház megvalósításának lehetőségét vizsgálja.

Külön fejezetet érdemeknek a “nevelési létesítmények”. Az iskolák és óvodákat Lang János, a GYŐRITERV építésze (aki az ETO Stadion tervére kapta az Ybl-díját)  tervezte. Az előregyártott épületek a GYÁÉV által gyártott, az UNIVÁZ-hoz hasonló GYŐRVÁZ rendszerből épültek.

A két lakóteleprészt összekötő aluljáró. (forrás: marcalvaros.eu)

A két lakóteleprészt összekötő aluljáró. (forrás: marcalvaros.eu)

A második, kisebb építési ütem (Marcalváros II.) részletes beépítési tervét már nem a VÁTI, hanem a GYŐRITERV (Taletovics Jánosné) készítette. A lakótelep ezen ütemének építése a rendszerváltáskor abbamaradt (6900 lakos). Észak és dél felé is maradtak beépítetlen, ám közművesített területek és nem készült el a Marcalra tervezett szabadidő park sem. Ezzel együtt, mivel a terület és az infrastruktúra nyitott, még most is épülnek a paneles beépítés folytatásaként társasházak a területen.

HG

(Ha tetszett a bejegyzés, like-old a Modern Győr-t a Facebookon!)
A paneles beépítés a kilencvenes években folytatódott, csak már nem panelekből. forrás: marcalvaros.eu)

A paneles beépítés a kilencvenes években folytatódott, csak már nem panelekből. forrás: marcalvaros.eu)



források:

[1] Győr, Kun Béla lakónegyed tervpályázat eredménye, 1972
[2] Meggyes Tamás: A 20. század urbanisztikájának útvesztői. Terc, Budapest, 2005.
http://www.marcalvaros.eu