Teleki (Gorgij) utcai lakótelep

tervezés: (1963–)1977–1980
kivitelezés: 1978–1983
beépítést tervezte: Gyüre Zsolt (GYŐRITERV)
módosított beépítést tervezte: Lőrincz József, Bolberitz Henrik (GYŐRITERV)
panelépületek tervezője: Gyüre ZsoltPapp Lukács, Takács Jenő, Varga István (GYŐRITERV)
funkció: belváros rendezése, lakótelep, középületek
hol: Pálffy utca, Teleki utca, Arany János utca, Schweidel utca (térkép)

A győri belváros megújítása a hatvanas évek elejére, közepére érte el talán legvitathatóbb pontját. Megszületett a belvárost kettészelő kelet-nyugati tehermentesítő út gondolata, amely a Pálffy-Arany János-Schweidel utcán vonalában 5-6 belvárosi tömböt tarolt volna le. A terv első fele elkészült és a belváros legnagyobb rombolását és panelek beépítését hozta. Az igyekezet azonban szerencsére csak a Teleki utca vonaláig jutott, a hetvenes évek végén fordulatot vett a történet: a további bontások helyett megindult a belváros európai szintű rekonstrukciója.

I. 1963-1979

A belváros közvetlen szomszédságában, a Gorgij (Teleki) utca vonalában már a hatvanas években nagy fejlesztéseket tervezett a város.A tervezők szerint a középkori-barokk belvárost egyértelműen el kell választani a XIX. századi, szervesen kapcsolódó beépítésétől. Tehát a városmag és Ferdinándváros között egy kelet-nyugat irányú széles autóút építését szorgalmazta, amely egyrészt biztosítja a belváros megfelelő autós megközelítését, másrészt megoldódik Újváros és Gyárváros kapcsolata is [1]. A terv megvalósítása megindult. Óriási bontások kezdődtek, a Pálffy-Arany János-Schweidel utcák vonalában épületek fel a belváros hagyományos beépítését leginkább bántó épületek (Teleki utcai panelok, Színház, Hungária-tömb, Arrabona Áruház). A Teleki úttól keletre eső tömböket lebontották, helyükön épült meg a Győri Nemzeti Színház és a panelházak.

A képen "kelet-nyugati tengely" kb. 1970-1980 között megvalósult részét jelöltem be. Panelek, Színház, "Hungária"-tömb, Arrabona Áruház.
A képen “kelet-nyugati tengely” kb. 1970-1980 között megvalósult részét jelöltem be. Panelek, Színház, “Hungária”-tömb, Arrabona Áruház.

A nagy mennyiségű, új lakás belvárosba való építésének ötlete hatvanas évek elején merült fel: az egyetemhez kapcsolódóan tanárlakásokra volt szükség, amelyet a városnak kellett biztosítania. Más helyszínekkel (Révfalu) összevetve a Gorgij (Teleki) utca választásában a megfelelő közműellátottság is szerepet játszott. A kortársak nehéz helyzet előtt álltak:

A beruházási célokmány négyszázötven panellakás telepítését írta elő, kikötve: szervesen illeszkedjék a Belváros rekonstrukciós tervébe. 1968-tól kezdett termelni a GYÁÉV házgyára. Drámai dilemma volt! A Belvárosba panel? (forrás: [3])

Jól látszanak a színház mögötti letarolt tömbök. Panelek kerülnek ide. (forrás: Winkler-Kurcsis)
Jól látszanak a színház mögötti letarolt tömbök. Panelek kerülnek ide. (forrás: Winkler-Kurcsis)

Elsősorban Fátay Tamás leírását alapul véve az alábbiak szerint foglalhatjuk össze a történetet: A hatvanas évek végén egyértelművé vált, hogy panelt kell alkalmazni. Kis engedmény: bár panelből, de egyedi tervek felhasználásával készülhet el a beépítés. Ekkor még 5-7 szintes épületekről volt szó. Az első, egyedileg tervezett paneles beépítést földszinti üzletsorokkal Cserhalmy József és Fátay Tamás tervezte.i. A város ugyanakkor még küzdött azért, hogy hagyományos (ne paneles) építési móddal kerüljenek az új házak kivitelezésre. Mivel a GYÁÉV  csak panelből volt hajlandó építkezni, a város a Zala Megyei Építőipari Vállalatot is megkereste (Zalaegerszegen nem épült házgyár, így panel sem), de nem tudtak megegyezni. Újabb kompromisszum született: Szalay Győző vezetésével a GYÁÉV új panelsorozatot dolgozott ki a hetvenes évek közepére, valamint vállalta, hogy a Pállfy utca új, északi alacsonyabb házsorát hagyományos technológiával kivitelezi. Az új panel-szerkezetből két tervváltozat készült, immár 5-11 szintes épületekkel. Az első változat Scultéty János, a második változatot Gyüre Zsolt tervezte. A helyzet kétarcúságát mutatja azonban, hogy amint tíz szint alá mentek a tervezők a város maga esett kétségbe, hogy a gazdasági mutatók nem lesznek jók, így elesnek az állami forrásoktól. Végül (újabb tervezőváltás) Gyüre Zsolt beépítését alapul véve Papp Lukács tervei szerint 11 szintes épületek épültek meg 1979-re. Az OMF (Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség) kikötése csupán annyi volt, hogy a négy pontházhoz kapcsolódóan a “csatlakozó két-, két és fél szintes kiegészítő üzletsor megépüljön azokkal egy időben, mert a megfelelő városképi kapcsolat csak így biztosítható.” [3]

A 11 szintes panelházak között alacsonyabb beépítésű szolgáltatóépületek. (fotó: HG)
A 11 szintes panelházak között alacsonyabb beépítésű szolgáltatóépületek. (fotó: HG)

A megvalósult beépítés a tervezők szerint szellős telepítése által “biztosítja a laza kapcsolatot a műemlékileg védett belváros és a védett terület határán álló újabb beépítés között”. A kényes helyre kerülő házgyári tízemeletes épületeken a lehetőségekhez képest igyekeztek egyedi, magasabb minőségű megoldásokat alkalmazni:

A lakóépületek földszintjén üzletek, szolgáltató-létesítmények, átjárók kerültek kialakításra. Az üzletek “reprezentatív” részei (eladótér, üzlettér, bejárati előcsarnok), lepényszerűen kapcsolódnak a 10 emeletes lakóépületekhez. A lepényépületek GYŐRVÁZ típusú előregyártott vasbeton szerkezetűek földszint, ill. fszt.+1 emelet magassággal.

A lakáskiszolgáló funkciók nagy részét és a hőfogadókat közbenső, szerelőszinten helyeztük el és a gépészeti vezetékek is ezen a szinten futnak végig. Így lehetőség nyílt kulturált földszinti közlekedőhelyiségek és árkádok kialakítására.

A házgyári épületek belvárosi környezetben történő elhelyezése megkívánta, hogy a felépítményben is némi változtatást hajtsunk végre. A homlokzati panelek az eddigi zuzalékos helyett mosott felülettel lettek legyártva, és a helyszínen műanyag STOLLOGÉN festést kaptak egységes színterv alapján.

Egyedi kialakításúak a loggiák mellvédjei, a tetőfelépítmények és a bejárati előtetők. A statikai okok miatt kiálló “lábak” közé helyenként alumínium portálok kerültek, egyéb helyeken ezek a felületek fagyálló pyrogránit burkolatot kaptak. A lábak és a bütüfalak festettek.
[Magyar Építőipar 1981. 1-2.]

A beépítés helyszínrajza (forrás: Magyar Építőipar)
A beépítés helyszínrajza (forrás: Magyar Építőipar)

Az 1963-1979-ig húzódó történet nyeresége, hogy a A GYÁÉV ezen tömbtől északra eső Liszt Ferenc utcai tömbrekonstrukciót elvállalta hagyományos építési technológiával, valamint járulékos elemként megindulhatott a Liszt Ferenc utcai műemlék házak rekonstrukciója. Figyelemre méltó továbbá, hogy a lebontott házak helyén helyreállították az Új-bástya egy darabját.

A “középső” területen feltárt középkori várfal, amely a beépítés szervező magja, városi zöldterületbe ágyazva bemutatásra kerül. [Magyar Építőipar]

A szabadon hagyott zöldterület helyére mára az OTP győri központja került. A 2000-ben megvalósult épületet Bodrossy Attila tervezte.

1979 utáni szemléletváltás:

Bár ez már nem tartozik szorosan a lakótelep történetéhez, érdemes röviden kitekinteni a nyolcvanas évek gyökeres változásaira. 1979-ben tervpályázatot írtak ki a Teleki utcától nyugatra eső terület “rendezésére” is. Ez még továbbra is a kelet-nyugati irányú út folytatását, a városmag és Ferdinándváros végleges átvágását tűzte ki célul egészen a Mosoni-Dunáig. A vitatható győri általános rendezési tervnek ellentmondva a VÁTI munkatársai (Aczél Gábor és Sedlmayer Zsuzsa) végül egy egészen más tervet “nyomtak át” a helyi döntéshozókon. Az autósoknak kedvező, nagy rombolással járó feladat helyett az ország egyik első gyalogos-zónás belvárosát sikerült megvalósítani. A részletesebb bemutatás egy (több) újabb posztot igényelne, de ez talán már nem is Győr “modern” és már lezártnak mondható városépítészet-története, sokkal inkább az az átmenet, amely a még ma is zajló folyamatok elindításának tekinthető. Érdemes azonban a történetet Aczél Gábor tolmácsolásában elolvasni:

[Elkezdtem a pályázaton dolgozni], a megoldandó feladat egy – az újabb beépítésű városrész és a műemléki terület határán tervezett – új út helyének biztosítása volt, amelyek célja az általános rendezési rendezési terv elképzelése szerint az 1. számú főút – ma Szent István út – tehermentesítése lett volna. Egy városközpont szélén átmenő utat tehermentesíteni egy másik, városközpontot kettévágó úttal? Ki hallott már ilyet? Ráadásul ez az új út három teljes műemléki tömböt lekaszált volna!

[Ekkor még nem mertem elvetni a kiírás követelményét] III. díjat nyertem, ami a pályázat súlyát tekintve jó eredménynek számított. Szerencsére az I. díjat is VÁTI-s kollektíva nyerte, Sedlmayer Jánosné vezetésével, így a VÁTI kapta a megbízást. Mivel azonban az I. díjas pályamű szerzői a Műemléki Irodán dolgoztak, a megbízás hozzánk, a Településtervezési Irodára került, és ott engem jelöltek ki főtervezőnek. […] Emlékszem, hogy a tervezési szerződés megkötésére Sedlmayer Zsuzsával utaztunk Győrbe – vállalati kocsival. Két változatunk volt, nem tudtuk eldönteni, melyik terjesszük elő. végül úgy döntöttünk, ha kapunk kávét, az olcsóbbikkal rukkolunk elő, ha nem, a drágábbikkal. Nem kaptunk, és ez feltehetőleg a város legdrágább elmaradt kávéja volt. […]

Megkötöttük a szerződést.[…] Az első egyeztetésre bombasztikus vázlatot készítettem – a készülő általános rendezési terv teljes figyelmen kívül hagyásával. Elvetettem azt a bizonyos tehermentesítő utat, helyette kiterjedt gyalogos központot és a Belvárost kívülről körülölelő “forgalmi négyszöget” terveztem. A gyalogos központot még a vasúttól délre lévő Nádorváros területére is ki akartam terjeszteni, így javasoltam a Baross híd helyén egy gyalogosfelüljáról építését. […] A városháza és a Megyeháza között a Szetn István út térszín alá süllyesztését javasoltam. […] Dióhéjban ennyit.

Illés Attila, a város főépítésze, amikor meglátta, milyen rajzot tűzünk kia a falra éktelen jókedvre derült. “Hát ez nem semmi, ebből oltári nagy balhé lesz!” – mondta. Nevéhez méltóan híven látta előre az eseményeket, mert amikor belépett az ajtón az általános rendezési tervet gondozó helyi csapat Fátay Tamás vezetésével, a balhé tényleg azonnal kitört. Tamás – akivel később jó, kollegiális viszonyba keveredtem – elvörösödött a méregtől, kirohant, és úgy bevágta az ajtót, hogy pattogott a vakolat. ” A mai egyeztetésnek vége, menjünk ebédelni!” – foglalta össze szívélyesen Illés Attila.

Végül aztán szinte minden bekerült a tervbe, amit elgondoltunk. […] És aztán persze van, ami megvalósult belőle, és van, ami nem. Megvalósult a kiterjedt gyalogosközpont, a Bacsó Béla úti felüljáró – ez utóbbi aluljáró formájában. Útsüllyesztés, ponte Vecchio [gyalogos Baross híd] nem épült, de ami késik, nem múlik… [2]

Aczél Gábor és munkatársainek terve 1980-ból: a belváros új szemléletű rekonstrukciója.
Aczél Gábor és munkatársainek terve 1980-ból: a belváros új szemléletű rekonstrukciója.

Győr 1989-ben Európa díjat kapott a belváros mintaszerű rekonstrukciójáért. 1990-től dr. Winkler Gábor és Foltányi Miklós elképzelései szerint folytatódott a belváros rekonstrukciója [1].

HG



[1] dr. Winkler Gábor: Győr 1939-1999, Győr, 1998.
[2] Acél Gábor: Kalandozások Urbanisztikában, Pallas Kiadó Kft.
[3] Fátay Tamás: Győr – Városépítés és városrendezés 1945 és 1986 között, Győr, 2011.