| épült: | 1962–1964 |
| építésztervező: | Hegedűs Ernő (GYŐRITERV) |
| funkció: | Baross Gábor Szakközépiskola (eredetileg Közgazdasági Technikum) (középület, oktatási épület) |
| hol: | 9024 Győr, Bem tér 20-22. (térkép) |
| Tematikus oldal: | Iskolaépítések 1950–1963 |
| Kapcsolódó dokumentum: | Közgazdasági Technikum, Győr (MÉ, 1965/4.) |
Az ötvenes évek végén, hatvanas évek elején induló telepszerű lakásépítések mellett a hozzájuk tartozó intézmények beruházása is megkezdődött. Győr ebben az időben a belvárosi fejlesztések mellett a vasúttól délre is terjeszkedett. A déli városrész, Nádorváros kiépülése a 19. században kertváros szerű beépítéssel, de meglehetősen koncepció nélkül, rendezetlenül haladt előre. Az ötvenes-hatvanas évek beruházásai így először ezt a vegyes városszerkezetet kezdték kiegészíteni, néhol drasztikusabb módon felváltani. A Közgazdasági Technikum helyéül egy kiemelt pozíciójú üres telket, a Bem tér északi oldalát jelölték ki.
Külföldi folyamatokra és belföldi igényekre reagálva az 1961. III. számú törvényben meghatározott módon új oktatási rendszer váltotta fel a korábbit. A Bem téren felépült iskola mind az oktatási struktúrában betöltött szerepe, mind építészete tekintetében éppen ebben az átmeneti időszakban valósult meg, és ennek nyomát magán is viseli. Technikumnak épült, de az oktatási reform átértelmezte ezt a fogalmat. Olyan terek születtek benne, amelyeket a hatvanas évektől életbe lépő normatívák már nem tettek lehetővé.
Mivel a ház születésével szorosan összekapcsolódik az oktatási reform, röviden áttekintjük az ide vonatkozó folyamatokat. A szakközépiskolai képzések kísérletképpen 1959-ben indultak, majd az 1961-es törvény után folyamatosan átvették a technikumoktól középfokú szakmai képzés szerepét, általánosabb spektrumát nyújtva az oktatásnak, a technikumok pedig felsőfokú iskolákká váltak:
Jelenlegi technikumaink 4 éves középiskolák, s bár jó szakembereket képeznek, nehezen birkóznak hármas feladatukkal: az általános, a szakmai elméleti és a szakmai gyakorlati képzéssel. A végzett technikusok sokszor nem alkalmasak vezetői, technikusi munkakör betöltésére. […] Ezért képzésük érettségire épülő 2–3 éves felsőfokú intézményekre bízza a törvény, s egyben azt is elrendeli, hogy tanulmányai előtt szakmai gyakorlatot kell szerezniök.
[1]
A győri középfokú közgazdasági képzés a 19. és 20. század fordulóján indult, és 65 éven át a Gárdonyi Géza utca 10. szám alatti eklektikus épület adott neki otthont. Az intézmény az idők folyamán kinőtte az épületet, míg a második világháborút követő újjáépítési hullámban, 1947-ben az akkori polgármester, Udvaros István ígéretes kijelentést tett:
“Tornaterme most sincs az iskolának. A helyzet végleges rendezése az általános újjáépítéssel függ össze, mert a világháború rombolásai súlyos kárt okoztak az iskola felszerelésében is. […] Kívánom, hogy a jubiláló intézet a magyar újjáépítés kezdetén a következő félévszázadot rugalmassággal és fiatalos lendülettel kezdje meg.” [2]
A mintegy másfél évtized múlva bekövetkező új oktatási reformig kellett várni, azonban ekkor nem csak új tornatermet kapott, de új épületbe költözhetett az intézmény. A középfokú szakképző intézetekre háruló bővített oktatási feladatokat és a növekedő tanulólétszámot a régi épület már végképp nem tudta befogadni. Az iskola történetének írója is így emlékszik:
Az iskolareform előkészítésének időszakában több kísérletet vállaltunk az új tantervek kipróbálására. 1962-ben már szakközépiskolai osztályok indultak, amelyek, a korábbi technikumhoz viszonyítva, bővítették a közismereti tárgyak oktatására fordítható időt. Ez az iskolatípus a korábbinál nagyobb általános- és szakmai műveltséget jelentett, de fokozott tanulói- és tanári leterheltséggel járt. Továbbra is megmaradt a túlzott specializálódást jelentő ágazati bontás. A nyelvi osztályok magas szintű nyelvoktatása az idegen nyelvi gép- és gyorsíró osztályokban élt tovább. A közgazdasági szakemberek iránti fokozott igény a tanulólétszám növelését kívánta meg, de azt a régi épületben már nem lehetett biztosítani. [2]
A megyei vezetés a helyi rendezési terv alapján a Bem téren felépülő oktatási intézményt jelölte ki a győri közgazdasági középfokú szakképzés épületéül. A tervezés feladatát a Győri Tervező Vállalat akkori igazgatója, Hegedűs Ernő kapta. Az 1961-es oktatási törvény nem csak az oktatási struktúrát szabta át, hanem az oktatási épületek építészeti normáit is előírta. Ezek többek között általános alapegységek méreteire, alaprajzi összefüggéseire is vonatkoztak. A normák jól átgondoltak voltak, ugyanakkor a hazai szerény gazdasági realitások alapján álltak. A Bem téri iskola érdekességét éppen az adja, hogy tervezésekor még nem voltak érvényben ezek az előírások, így – mint azt a későbbiekben látni fogjuk – bővebb programú és igényesebb kialakítású épület épülhetett. Ugyanakkor még így is felmerültek hiányosságok (pl. a korszakban általánosságban hiányzó közösségi(“aula”)-tér kérdése), amelyek miatt a kilencvenes években kiegészítések építése vált szükségessé.
Az sem volt általános, hogy Hegedűs szokatlanul magas, négyszintes iskolaépületet tervezett. A megoldás, amelyet a későbbi tervezési irányelvek már nem is javasoltak, egyrészt a gazdaságosság és a viszonylag szűk telek optimális terület-felhasználásának kényszere volt, másfelől viszont az előtte elterülő nagyméretű park városias, de nem túlméretezett lezárását is adta. A 16 tanterem és egyéb oktatási helyiségek a négyszintes főtömegben helyezkednek el. Egy derékszögben tört nyaktaggal ehhez kapcsolódik Dugonics utcára néző tornatermi szárny.
Az épület funkcionális rendszere okosan felépített. Az alábbiakban a Magyar Építőművészet 1965-ben megjelent cikkéből idézünk. (Az írás szerzője Reischl Péter, akinek típustervei alapján a hatvanas évektől országszerte csaknem ezer oktatási- és művelődési intézmény épült fel):
A bejárati csarnok a bejárattal szembe helyezett háromkarú lépcsővel kapcsolódik a szintenként kialakított zsibongó terekkel, melyek a különböző funkcionális egységeket szintenként elválasztják, illetve összekapcsolják. A földszint tornatermeket, ifjúsági és úttörő szobát, éttermet, külső, függetlenített megközelítéssel konyhaüzemet, valamint a főtömegtől elválasztott földszintes elrendezésű helyiségeket tartalmaz. A második szinten az igazgatási helyiségek, a tantermek, a harmadik szinten az előadóterem és a tantermek, a negyedik szinten ugyancsak előadóterem, a tantermek és a rajzterem került elhelyezésre. Az utóbbi északi tájolású felülvilágítós megoldású. Az iskola tantermei egyoldali megvilágítású oldalfolyosós rendszerűek, ezáltal az oktatási és igazgatási helyiségek – a térre nézve – a helyszíni adottságok folytán kedvező DK-i tájolásúak. […] Átgondolt a zsibongó területek szintenkénti eloszlásának súlyozása. A harmadik szintre helyezett nagyméretű központi zsibongó, mely belsőépítészeti hangsúllyal nyert kialakítást, elhelyezésénél fogva biztosítja, hogy a tanulók csupán egy szintkülönbséggel, akár a harmadik szinten lévő központi zsibongót, akár a földszinti zsibongó előcsarnokot elérjék. [3]
A térre néző homlokzatot különböző színű kerámiaburkolat díszíti. A főtömeg oldalhomlokzatai mészkővel, a földszinti sáv végig téglával burkolt. Ezek a felületek máig eredeti és jó állapotban vannak. Téglával burkolt a földszintes, átforduló épülettömeg homlokzata is. Ennek, a főtömeghez képest alacsony átforduló épületrésznek lendületet adtak eredeti állapotában a jó arányban elhelyezett homlokzati nyílászárók és a fehér színű, vonalszerűen megjelenő födémbütü.
Az idézett leírásban is említett rajzterem főhomlokzati megjelenése miatt válik az épület tér felé forduló arca igazán jellegzetessé. A közvetlen napfénynek kitett délkeleti tájolás miatt a rajzterem nem homlokzati nyílászárót kapott, hanem felülvilágítót, amelyen csak szórt északi fény érkezik. A tervező ezt kihasználva itt megbontja a mozgalmas, de mechanikus rendszerben tartott homlokzati felületi struktúráját és egy kiugró, vasbeton anyagú fekete tömeget ültetve az épület tetejére elkerüli a homlokzat egysíkúvá válását.
A tornaterem is külön említést érdemel, már csak azért is, hogy megnézzük miként teljesült végül az 1947-ben elhangzott polgármesteri ígéret. Ez az épület egyik pontja, ahol a tervező jelentősen túllépte a későbbi normák értékét (10 x 20 méter helyett 16 x 28 méteres alapterület), és ezzel a város akkoriban legnagyobb sportolási célokra épített tere született. A csarnoknak nagyvonalú egyedi karaktert ad födémszerkezete: A homogén téglaburkolatú falak hat darab vasbeton-lemez tartót hordanak. A 10–12 cm vastag tört lemez tartók a homlokzaton “csőszerűen” jelennek meg, a(z eredetileg fehér színű) vasbetonlemez-bütük a bevilágítók keretezéséül szolgálnak. A belső teret ezeken a felnyíló csöveken beáradó fény világítja meg. Sajnos a nyílászárók cseréjével az eredeti ablakosztás ma már nem látható.
Az 1965-ben megjelent kritika érdemesnek tartotta számba venni a normatív előírásoktól való eltéréseket, ugyanakkor az idézet végén az is kiderül, hogy ennek ellenére egy fontos normának mégis megfelelt az épület: a költséghatékonyságnak.
A program átadásakor és a tervek elkészítésének időpontjában a jelenleg érvényben lévő OT-PM-ÉM – a közösségi épületekre vonatkozó beruházási, területi és költségnormák még nem állottak rendelkezésre. Ebből adódóan a tervezési program a mai területi normákhoz viszonyítva számos többletigényt tartalmaz. Ezek a következők:
Norma programigénye:
- 10 x 20 m alapterületű tornaterem
- 10 tanterem + 2 műhelyterem
- Szolgálati lakás 52 m2
- KISZ helyiség 36 m2
- Ifjúsági könyvtárat a norma nem tartalmaz
- Tornaterem szellőzését a norma nem tartalmazza
- 12 tcs. gimnázium beépített m3 12100 m3
Tervezési program:
- 16 x 28 m alapterületű tornaterem
- 12 tanterem + 2 műhelyterem
- szolgálati lakás 120 m2
- KISZ helyiség 52 m2
- Ifjúsági könyvtár 15 m3
- Tornatermi szellőzőgépház és ezek gépészeti berendezései
- A megadott tervezési program beépített 15620 m3
Az épület a tervezési program alapján a normatíva szerinti 16 tanulócsoportos gimnázium térméreteivel közel azonos nagyságrendű. […] Az épület beépített bruttó m3 ára 651 Ft/m3. Normatíva szerinti bruttó ára 689,6 Ft/m2.
[3]
A belső udvarban sportpálya helyezkedik el. Az udvari homlokzatok jóval szerényebbek, dísztelenebbek és inkább a funkcionális rend, mint esztétikai döntések alapján tagoltak. Az itteni megjelenést azonban felszabdalták a későbbi kiegészítések. A korszakban épített iskolákból általában hiányzott a nagyméretű közösségi tér, az aula. Ez itt is így volt. A középiskoláknál ezt a hiányt jellemzően a nyolcvanas-kilencvenes évek során orvosolták, azonban sok esetben kifogásolható, jellegtelen toldalékok, kiegészítések születtek. Itt a tornatermi nyaktag egy szinttel való megemelése, valamint a belső udvarba, a főtömeg és a tornaterem közé szorított pozícióba elhelyezett aula készült el ekkoriban. Az aula egy acélszerkezettel fedett szabálytalan alaprajzú csarnok a kilencvenes évek elejére jellemző anyag- és formahasználattal. A függőleges térelhatárolás részben (a Hegedűs-féle épületen is megjelenő) téglával burkolt fal, részben négyzetes ablakosztásokkal tagolt acélszerkezetű függönyfal. Az új aulába az egykori udvari kijáraton át lehet bejutni, a földszintről egy új ajtó nyílik az udvarra a téglaburkolatból (meglehetősen brutálisan kibontva). A főtömeghez csatlakozva, alig egy méterrel a lépcsőházat és a mosdókat tartalmazó, udvarba nyúló rész mellé épült még egy harmadik kiegészítés is szintenként egy-egy teremmel.
Nyilván továbbra is adottság volt az épület szűkre szabott telke és szükség is volt a bővítésre. Amiből azonban Hegedűs Ernő erényt kovácsolt (nagy program szűk telekre), a toldalékoknál izzadós zsúfoltságot eredményezett. A ház talán legerősebb, bár kevéssé feltűnő jellegzetes nézete ma már nem létezik: a nyaktag lendülete az emeletráépítéssel megtört, és egyúttal takarásba került a tornaterem markáns építészete is (bár ez utóbbiban a fák is szerepet játszanak…). Ugyanakkor a térre néző főhomlokzat ma is eredeti állapotában ad rendezett, karakteres és városias lezárást a nagyméretű zöldterületnek.
HG
[1] [E-R-Z, p. 13]
[2] http://www.barossgyor.hu/
[3] Reischl Péter: Közgazdasági Technikum, Győr. Magyar Építőművészet, 1965/4. p. 38–40.
moderngyor.com 
2 Comments