Városközpont (Adyváros, Dél-Nádorváros)

tervezte:	Józsa Mária (Győriterv)
épült:	1979 (k.)
funkció:	könyvtár, áruház, irodák, vendéglátás (középület)
hol:	9023 Győr Herman Ottó u. 22. (térkép)
kapcsolódó dokumentum:	Győr, Adyváros, 1975 k. (szerk.: Harmati János) (A dokumentumban csak a lakótelep többi épülete szerepel, ez még nem.)

A Szigethy Attila (egykor Felszabadulás) és a Bartók Béla út találkozásánál épült fel Dél-Nádorváros és az Ady Endre lakótelep központja. A több közösségi funkciót magába foglaló együttes Adyváros építésének utolsó, ötödik ütemében, 1979-re épült fel. Az emberi léptékű, nyerstégla burkolatú, változatos tömegalakítású épület egyedi, érdekes hang a szürke tízemeletes panelek monotóniájában.

Az épület a vásárcsarnok felől fotózva nemsokkal az átadása után. (forrás: Winkler-Kurcsis)

A központ tulajdonképpen nem az Ady Endre lakótelephez, hanem az attól északra már megvalósult dél-nádorvárosi beépítésekhez, közvetlenül a Bartók Béla útihoz csatlakozott volna. Győr első panellakótelepének eredeti, 1963-as rendezési tervét azonban módosítani kellett. A telep súlyvonalán végigfutó Kodály Zoltán útra szánt 15 szintes lakó- és nagy léptékű kereskedelmi- és szolgáltató épületek technológiai és anyagi okokból nem épülhettek meg az eredeti elképzelések szerint (a lent látható terven ez már üresen hagyott zöldterület). A tervezők ezért bővítették az új városrész területét egy ötödik ütemmel észak-nyugat felé, a Bartók Béla út irányába. Itt az elmaradó, kb. 500 lakást meg lehetett építeni és, mivel amúgy is ez a terület volt a dél-nádorvárosi centrum számára kijelölve, a két városrész közös központjának egy helyen való megépítése is kézenfekvő volt.

Adyváros rendezési terve 1966-ból. A Nádorvárossal összeérő V. ütemben (általam pirossal kiemelve) épültek meg a mindkét városrészt kiszolgáló középületek. (forrás: GYŐRITERV-es publikáció) — Adyváros rendezési terve 1966-ból. A Nádorvárossal összeérő V. ütemben (általam pirossal kiemelve) épültek meg a középületek. (forrás: GYŐRITERV-es publikáció)

Az épületegyüttes eredeti beruházási programjában művelődési ház, mozi, üzletek, irodák és a pártház szerepelt. 1975-ben a Győri Tervező Vállalat házi tervpályázatot írt ki, amelynek eredménye alapján a terület északi részén álló vásárcsarnokot Rosta János, míg a déli rész többfunkciós középületét Józsa Mária tervezhette. [Fátay Tamás]

Az egykori pártház és az ételbár-rész. (fotó: HG) — Az egykori pártház és az ételbár-rész és az emeleti szintre vezető lépcsősor. Józsa Mária terve. (fotó: HG)

A beépítése szakít a korban szokásos (és az eredetileg tervezett Kodály úti központ tervváltozatának alapkoncepcióját is adó) torony-lepény-épület “központképző” kliséjével. Tömegformálásában, térképzésében, anyaghasználatában nem hasonulni akar (nincs is nagyon mihez), önálló, markáns identitással jelenik meg.

Környezetéből kiemeli nyerstégla homlokzatburkolata. Ahol a funkció nagy megnyitott felületeket kíván (pl. kirakat, terasz), oda barnára festett fa keretű függönyfalak kerültek. Az épület földszint feletti födémének magasságában futó monolit és előregyártott vasbeton szerkezetek felületei szürkére vagy (utólag) pirosra festettek.

Az épületegyüttes déli része. (fotó: HG)

Az együttest egy észak-dél irányú, deck-szerű (azaz a talajszint fölé emelt síkként megjelenő) gyalogosútvonal két részre bontja. A nyugati tömbben a városi könyvtár, a pártház és egy ételbár kapott helyet. A keleti oldalon áruház és a hozzá tartozó irodák, valamint (a harmadik ütemben) egy újabb irodaház épült. A deck-es szerkesztéssel létrejön egy szintben elválasztott közlekedési rendszer. A megemelt út a gyalogosoké, innen közelíthető meg a városi könyvtár és az irodák egy része. Alatta pedig kiszolgálóutakat és parkolókat találunk a gépkocsiforgalom számára.

Vezérszinti alaprajz. Ezen a terven a déli oldalon egy fedett parkolót találunk. (forrás: HAP Galéria anyaga)

A gyalogos-tengely sajnos eléggé féloldalasra sikerült. A vásárcsarnokkal közös belső piactér megfelelő kiindulópont, de az útvonal déli irányba nem igazán vezet sehová. Egy 60 méter hosszú kiemelt járda, amely teljesen esetleges helyen érkezik meg a sivár Szigethy Attila útra. Ezt a szakaszt csak a gaz veri fel, nem is igazán használja senki. Az eredeti elképzelések szerint ide egy fedett parkoló került volna (a fenti, vezérszinti rajzon a déli részen a lefedést láthatjuk). Sok lakótelepen terveztek ilyen “központi fekvésű” garázsokat, ezek megvalósulása azonban legtöbbször, ahogyan itt is, elmaradt. Ez magyarázhatja a déli rész használati hiányosságait, “befejezetlenség” érzését.

A gyalogostengely déli vége nem igazán vezet sehová. (fotó: HG) — A gyalogostengely déli vége most nem igazán vezet sehová. (fotó: HG)

A földszintre kerülő funkciók keresik a viszonyt a kapcsolódó közterekkel. A legfrekventáltabb kapcsolat a vásárcsarnokkal közös tér, amelyre az áruház és egy ételbár nyílik (nyílhatna), valamint innen indul a deck-re felvezető lépcső. Az épület délkeleti oldalán található a gyermekkönyvtár bejárata. Ez közvetlenül kapcsolódhatna egy játszótérhez, de sajnos a kettőt egy kiszolgálóút elvágja egymástól. A dél-nyugati, és a deck alatti részen parkolók és a szállítási útvonalak helyezkednek el.

Az (évek soron kicsit megkopott) piactérről induló lépcső. (fotó: HG) — Az (évek soron eléggé megkopott) piactérről induló lépcső. (fotó: HG)

A lakótelep sávházai és a közöttük terjengő terek mellett ez az épület három dimenzióban “él”, tereket és tömegeket képez. Igaz, hogy az átgondolt struktúra csak részben működik, a rugalmatlan és jóval robusztusabb paneles beépítéssel a finomabban ház ellentmondásba keveredik. Ugyanakkor éppen ez az ellentmondás jelzi jól a korszakhatárt. A hetvenes évek végétől itthon is egyre inkább jellemző az a törekvés, hogy a lakótelepi épületeket és köztereket közelebb kerüljenek az emberekhez. Józsa Mária épülete már ezek közé az úttörő alkotások közé tartozik.

Érdemes külön kiemelni az épület északi homlokzatát díszítő muráliát is, amelyet Majoros Hédy, Munkácsy-díjas keramikus művész készített 1981-ben. A bejegyzés első képén látható legjobban. Köszönet Majoros Nórának, aki külön is felhívta rá a figyelmemet. Ő jegyezte le az alábbi szöveget is, amely néhány éve Pécsett rendezett kiállításon hangzott el Majoros Jánostól. Majoros Hédy férje kettejük pályájának indulásáról és ezzel kapcsolatosan a háború után fellendülő épületszobrászat kezdeteiről beszél:

Borzasztó szerencsénk volt, mert a háború előtt az épületkerámia műfaj nem létezett. A háború után rengeteg építkezés volt. Kitalálták, hogy ha már termelik a szobrászokat, akkor ezeket foglalkoztatni is kell, ezért minden építőipari beruházásból két ezreléket művészi munkára kellett fordítani, ha tetszett, ha nem. Rettenetesen sok munkája volt minden művésznek. Ha nem volt olyan nagy léptékű az építkezés, és kicsi volt az összeg, akkor bronzszobor nem fért bele, ilyenkor rendeltek épületkerámiát vagy térelválasztókat a textilesektől. A sima dobozházakat valamivel fel akarták dobni. Az építész kitalálta, hogy ez mi legyen, hogy legyen, aztán meghívtak a pályázatra három-négy keramikust vagy szobrászt.