Rába Mozi, Richter Terem

épült: 1958–1961
tervezte: Lakatos Kálmán, Harmati János (GYŐRITERV)
funkció: Egykor mozi, ma hangversenyterem (középület)
hol: 9021 Győr, Aradi vértanúk u. 16. (térkép)
kapcsolódó dokumentum: Az új győri szélesvásznú filmszínház, 1962

A Rába filmszínházat Lakatos Kálmán vázlatai alapján Harmati János tervezte. (fotó: Győri képeskönyv, 1965)


Előzmények

Az ötvenes évek közepén a lakásépítési program kiegészítéseként Győrben is elkezdődött a oktatási és kulturális épületek építésének első hulláma. A nyugati határközelség miatt a háború utáni években nem történt jelentős fejlesztés, ám az ötvenes években lassan elindultak a beruházások. Az 1958-ra elkészülő vasútállomás (UVATERV) mellett a korszak egyik legjelentősebb, és a helyi tervező vállalat akkori legnagyobb feladata a 800 férőhelyesre tervezett filmszínház felépítése volt.

A mozi megvalósítását 1953-ban még közvetlenül a nádorvárosi lakótelep-építés részeként képzelték el.

A  Nádorvárosi lakótelep komplex beruházásai keretében irányozták elő – még 1953-ban – az új filmszínház építését. Miután a lakótelepen a tervezett helyen húsz lakás szanálására lett volna szükség, a volt Népművelési Minisztérium döntése jelölte ki a filmszínház központi fekvésű helyét, a város főforgalmi hálózatához tartozó Aradi vértanúk útja és Árpád út találkozásánál fekvő saroktelken. [1]

A tervezést Lakatos Kálmán győri építész, a tervezővállalat akkori főmérnöke még bőven a szocreálban kezdte. Az megvalósítás azonban csúszott és Lakatos 1956-ban külföldre távozott, amikor még csupán a vázlattervek voltak készen. A munkát egy fiatal mérnökökből álló csapat vette át, az építészeti tervezést Harmati János folytatta. Ők 1958-ra készültek el a munkával, amikor már újra a modern formálás tudott előtérbe kerülni. Az átmenet azonban érződik az 1961-ben átadott épületen, hiszen, bár érezhetően egyszerűsített formában, de megjelennek rajta olyan tagozatok, díszítések, amelyek egy ekkoriban épült házról már jellemzően hiányoznak.

Alaprajzi elrendezés

Az épület alaprajza jól követhető logika szerint épül föl. A viszonylag szűk saroktelek adottságát úgy használták ki a tervezők, hogy az épület fő tengelyét az utcavonalaktól 45 fokos szögben elfordították, így előállt a szimmetrikus, tengelyre szervezett kialakítás lehetősége. A megérkezés vonalára a fő funkciók, a főbejárat, a kétszintes bejárati csarnok és a végül 830 férőhelyes, erkéllyel is rendelkező nézőtér kapott helyet. Természetesen a vetítőfülke is ebben a tengelyben van és a 12,2×4,5 méteres mozivászon (ez volt az országban a második, eredendően is szélesvásznúra tervezett). A vetítőfelület előtt egy kis színpad is helyet kapott. Érdekessége az alaprajzi koncepciónak, hogy a nézőtérbe annak hátulján nyíló két ajtó vezet be, de a kijáratok két oldalt nyílnak két különálló, ún. kijárati csarnokba, majd innen lehet az oldalhomlokzatokon kijutni az utcára. A forgalmi szétválasztás amiatt is indokolt volt, mert az épület közösségi terei nem nagyok, és gyakorlatilag utcai előtere sincsen, a be- és kijáratok is szűk járdákra nyílnak. Előfordulhat, hogy egy vetítést egy másik követ, így a 830 férőhelyes moziépületben egyszerre akár több, mint 1600 ember is lehetett. Szellemes megoldás a mindkét irányba működő ruhatár kialakítása is.

Földszinti alaprajz. (forrás: MÉ 1962/1.)

Földszinti alaprajz. (forrás: MÉ 1962/1.)

Az emelet tulajdonképpen a földszinti struktúra duplázása. Az íves vasbeton lépcsők felvezetnek a galériára, ahonnan megközelíthető a nézőtér erkélye. A vetítés után a két-két oldalkijáraton távozhatunk, és itt is találunk egy-egy, mindkét irányból megközelíthető ruhatárat. Az emeleti előtérben, a moziterem hátfalán található Simó József nagyméretű, 60 m2-es kerámia plasztikája. A mozaik fő motívuma egy vetítőgép forgótárcsájára emlékeztető kör, amelyben Győr története jelenik meg.

A második emeleten irodahelyiségek vannak, eredetileg a Győr-Sopron Megyei Moziüzemi Vállalat használta őket. A vetítőteremhez az Aradi vértanúk útja felől csatlakozik egy földszintes épületrész, ebben található például a trafó, a klímagépház és a kazánház.

Szerkezet
Az épület jellegzetes vasbeton lépcsőinek egyike. Bödök Tamás statikus munkája. (fotó: GYŐRITERV publikáció)

Az épület jellegzetes vasbeton lépcsőinek egyike. Bödök Tamás statikus munkája. (fotó: GYŐRITERV publikáció)

Az épület a rossz altalaj miatt cölöpalapokon áll. A felmenő szerkezetek vegyes kialakításúak, téglát és vasbetont is használtak. A nézőtér nagyfesztávú lefedésére acél rácsos tartókat alkalmaztak, itt hőszigetelt lapostető készült. Az utcavonalakkal párhuzamos épületrészek magas attikái mögött meghúzódó hagyományos faszerkezetű nyeregtető készült.

Több olyan különleges szerkezeti elem van az épületben, amelyet külön is ki kell emelnünk. Elsőként a bejárati csarnok két íves lépcsőjét kell említeni. Ezek hatszorosan határozatlan, két végükön befogott monolit vasbeton szerkezetek. Bár nem nagyok, de tervezésük kellően elmélyült szerkezettervezői és kivitelezői felkészültséget igényelt. Bödök Tamás statikus a számításhoz Kherndl Antal műegyetemi tanár által kidolgozott ún. szigma-ponti módszert használta [2]. A lépcsők piszkei mészkővel burkoltak.

Építőművészet 1962-2_05_metszet

Építőművészet 1962-2_05_metszet

Másodikként kell szólni a vetítőfülkéről, amely az erkély tartószerkezetébe építve kapott helyet. A szerkezet egy szekrényszelvényű hegesztett acél Vierendel tartó, a vetítés a tartó egyes nyílásain keresztül történik (ld. kép).

Harmadikként érdemes megemlíteni a nézőtér acél rácsos tartó födéméről belógatott, íves gipsz-rabic födémét. Ez a megfelelő akusztikai igények elérését is segítette, illetve ebbe rejtve helyezkedett el a vászon előtti kisméretű színpadra irányított világítás. Az álmennyezetben kaptak helyet továbbá a hűtést és fűtést is biztosítani tudó klimatizálás befúvói.

Röviden érdemes az épület légtechnikáját, hűtési és fűtési megoldását is a házról szóló cikkből idézni:

A filmszínház-épület gépészeti berendezései közül elismeréssel kell megemlítenünk a nézőtér fűtésének és szellőztetésének igen jól sikerült megoldását, a télen légfűtést, nyáron hűtést biztosító klímaberendezést, valamint az előcsarnok radiátor alapfűtése melletti szellőző berendezést. A klimatizálás nedves hőcserélővel, a filmszínház udvarában külön e célra épített kút vizével nyert biztosítást. A nézőtér bal oldalához hozzáépített földszintes épületrész pincéjében elhelyezett szellőző gépház turbina szivattyúja szívja a kút vizét, illetőleg nyomja az ugyanitt felépített klímaszekrénybe. […] A téli üzemet kiszolgáló léghevítő levegőjét a szellőző gépház szomszédságában, részben az Árpád úti lakóépület alatt megépített kazánház gőzkazánjával hevítik. Ebből a kazánházból fűtik egyébként […] a két lakóépület lakásait is. Az üzem jellegére való tekintettel különös gondot fordítottal a klímaberendezés zajtalanságának biztosítására. [1]

Az épület dinamikája

A beruházáshoz kapcsolódóan mind az Aradi vértanúk úti, mind az Árpád úti szomszéd telken épült egy-egy háromszintes lakóépület is közvetlenül a mozi mellett. Ezek visszafogott, de díszítéstől sem mentes architektúrája egyfajta átmenetet is képez az utca további, historizáló házai, és a mozi építészeti kialakítás között (az Aradi vértanúk útján álló historizáló ház egyébként  később lebontásra került). A moziépület külső megjelenésének egyik fontos eleme ez a fokozatosság, a főbejáratra való rávezetés. A ház két utcai homlokzatán megjelennek ugyanolyan vakolt felületek, a továbbvitt párkányok, sőt a kő nyíláskeretezések is mint  a szomszéd házakon, azonban az azokhoz kapcsolódó, a kijáratokat is magába foglaló három nyílástengely után a falak lamellaszerűen felnyílnak. A lamellasor rávezet az épület legmarkánsabb külső elemére, a toronyszerű főbejárati tömegre. Talán a főbejárat hangsúlyozása miatt tűnt szükségesnek ez a markáns építészeti gesztus, amelynek kialakítása (pl. a műkő rácsozat és az attika stilizált pártázata) az épület talán legvitathatóbb eleme. A korabeli kritika így fogalmaz:

A filmszínház külső megjelenésében a tervezők arra törekedtek, hogy beilleszkedjen a városképbe. A két lakóépület átvette a szomszédos épületek párkánymagasságát, s ezt a párkánymagasságot vitték tovább a filmszínház fűrészfogas kiképzésű oldalhomlokzatai is. A főbejárati toronyrésznek terméskő burkolatú pillérek közötti műkőrácsos raszteres kiképzése jellegzetes külsőt ad a filmszínháznak. Ennek a toronyrésznek művészi értékéről eltérőek lehetnek a vélemények, az azonban bizonyos, hogy a rátekintőnek egyszeri látásra is emlékezetébe vésődik az érdekes kiképzésű toronyrész folytán a győri filmszínház épülete. [1]

... és 2005 körül, a felújítás után. (forrás: HAP Galéria anyaga)

2005 körül, a felújítás után. (forrás: HAP Galéria anyaga)

A “fűrészfogas” kiképzésű felnyílások sorozata az épület számomra talán legizgalmasabb része. A szomszéd házakról átöröklött és a mozihomlokzatok első részén még egy az egyben átvett hagyományos osztású, párkányos, vakolt homlokzati struktúra tulajdonképpen egészen a toronyig folytatódik. Itt azonban a falak mögött már nem lakások, hanem egy középület nagy terei találhatók. A felnyílással kialakuló résekkel a mozi falai tulajdonképpen kulisszaszerűvé válásukat kerülik el, finoman érzékeltetik  hogy belül egy sokkal nagyobb tér van, ugyanakkor a kifordított felületeken továbbvitt struktúra az utcakép folytonosságát is megadja.

A két szomszédos épülethez kapcsolódó szabályos homlokzati kialakítás feloldódását az alaprajzokon is érzékelhetjük. A hagyományos, nyílásokkal tagolt homlokzat egyszer csak tengelyenként kifordul, majd az egyenes vonalak helyét átveszi a henger íve. A belső térben pedig már sokkal inkább az íves formák különféle megjelenései dominálnak. Említhetjük újra a vasbeton lépcsőket, vagy az ívelt gipsz-rabic födémet, de az előadóterem falait, erkélyének kontúrját is. Mintha az épület az utcán való sétálástól a filmnézésig önmagában is kínálna egy dramaturgiát: a szomszédos házakkal érintkező hagyományos kialakítású homlokzat a lamellákkal már elkezden a külső, “derékszögbe merevedett” belvárossal szemben valami belső mozgalmasságot sejtetni. A főbejárat hengerén át szinte “bepördülünk” az előcsarnokba, ahol a lendületes ívű lépcsők pedig besodornak a nézőtérre. Itt a gipsz-rabic mennyezet hullámai  a mozivászonra irányítják tekintetünket, ahol jöttünk végcélja, a dinamizmus csúcsa, maga a mozgókép jelenik meg.

Felújítás 2000–2001

A több, mint egy éves üzemeltetés altt máris Győr város közönségének kedvelt szórakozóhelye lett hazánk második tényleges szélesvásznúnak megépített új filmszínháza. (Az első új szélesvásznú filmszíházat 1958. áprilisában Zalaegerszegen adták át rendeltetésének). Telt ház mellett folynak rendszeresen a minden helyről igen jó látási viszonyokkal rendelkező, legmodernebb vetítő berendezéssel felszerelt, kitűnő akusztikájú filmszínház előadásai. [1]

Zárta 1962-ben az épületről szóló cikkét Zempléni Antal. Bár a győri multiplex megnyitása után a Rába Mozi 2000-re bezárt, jelen bejegyzést mégis akár hasonlóan pozitívan is befejezhetjük. Az üresen álló épület, a városi önkormányzat szerencsés és hiánypótló döntése alapján a Győri Filharmonikusok székhelyévé alakult, és Richter Terem néven 2001 óta koncerthelyszínként működik. A rekonstrukciót a Vadász és Társai Építőművész Kft. tervezte. Néhány alapvető változtatás történt az épületben. Az egykori moziterem koncertteremmé való átalakításánál például több széksor elhagyásával a színpad méretét értelemszerűen jelentősen növelni kellett, hiszen a filmvetítéshez nem épült nagy színpad. A nagyobbik álmennyezeti ív megmaradt és az új színpad terét a nézőtér eredeti fa akusztikai elemeihez illeszkedő módon burkolták. Általában a tervezők igyekeztek az épület eredeti arculatát, formáit, anyaghasználatát megtartani, ahhoz igazodni. Az eredeti közönségáramlási útvonallogika azonban átalakult, a kettős közlekedési rend ma már nem működik. Az érkező és a távozó vendégek is az előtéret használják, az oldalsó, egykori kijárati csarnokok funkciójukat vesztették. Az eredeti koncepcióban büfé, kávézó nem szerepelt, ez a felújítás után is még keresi a helyét (jelenleg egy része a Simó-féle kerámiaplasztika előtt van). Összességében azonban elmondható, hogy a felújítással, a külső és belső megjelenés eredeti formálási szándékának tiszteletben tartásával, egy építészetében és funkciójában is méltó rekonstrukciója született Lakatos Kálmán és Harmati János jellegzetes épületének.

HG


[1] Zempléni Antal: Az új győri szélesvásznú filmszínház, Magyar Építőművészet, 1962/1. p 35-37.
[
2] http://fib.bme.hu/vb2009_1_cikk/Vb2009_1_w.pdf