Ipari Tanulók Iskolája

Az Ipari Tanulók Iskolája Győr talán legjellegzetesebb, és országos szinten is jelentős szocreál épülete. Építésze Rimanóczy Gyula (1903-1958) az ország akkoriban egyik meghatározó alkotója. Az északi klasszicizmusból táplálkozó formálás alkalmat adott arra, hogy a szocreál korszakban kényszerűen alkalmazott építészeti elemekkell is harmonikus képet adjon az épület . Belső tereinek fő funkciója lényegében máig változatlan, ez jelezheti, hogy nem csak a külső igényes, de a belső használati terek is jól átgondoltak. Az ipari szakmunkások képzése, az akkoriban (újra) jelentős ipari várossá válni készülő Győr intézményrendszerébe fontos szerepet töltött be, és máig jelentős szakképzés folyik itt. Annak ellenére, hogy a korabeli kritika szerint egyfajta keleti városkapunak szánták, elég bizonytalan a telepítése. Az 1-es sz. főút Budapest felőli bevezető szakaszának északi oldalán van, egyedüli épületként. Tömege az utcavonalról való visszahúzása miatt nem érvényesül. Így inkább emberléptékűvé válik, mint monumentális városkapuvá.

1955-ban a Magyar Építőművészet is említi egy mondattal az épületet, szintén elég távolságtartóan.

A városszerkezetbe jól illeszkedő […] Győri Ipari Tanuló Iskola jórészt applikációszerűen alkalmazott díszítő motívumaival, még bátortalanul alkalmazott főpárkányával e korszak igen figyelemreméltó egyéni jellegű alkotása.

Magyar Építőművészet, 1955/3-5 szám

A Metszet 2011/1-es számában Kóródy Anna így írt az épületről. (köszönet a közléshez való hozzájárulásért)

A Tanulóiskola a hazai szocreál egyik első megépült példája. A politikai nyomásra bekövetkezett 1951-es stílusfordulat központi jelmondata “tartalmában szocialista, formájában nemzeti” építészetet hirdetett. A jelmondat és az épületekkel szembeni elvárások azonban nem fedték egymást – a hatalom reprezentációs és legitimációs igényei a zsdanovi szovjet-orosz diktatórikus építészet feltétlen követését kívánták meg. A kényszerpályán mozgó, műegyetemi tanultságú és európai látókörű építész generáció – így Rimanóczy Gyula is – kompromisszumos megoldásként például a magyar történeti és az úgynevezett északi klasszicizmus formakincséből merített. A Győr-Gyárváros peremén fekvő iskola hangsúlyos tömege városkapu-motívumként jelenik meg a Budapest-felőli bevezető út mellett. A két szárny (kollégium és iskola) a klasszikus közép-, illetve oldalfolyosós rendszert követi, összemetsződésüknél a kiemelt lépcsőház jelent vertikális hangsúlyt. A funkcionális felépítés egyszerű, alapvetően modern szellemű, de a homlokzat lyukarchitektúrája, tagozatai, díszítményei műr a szocreál stílusjegyét hordozzák. A színvonalas homlokzati domborműveket, szobrokat a kor nagynevű művészei készítették. Anyaghasználatában meghatározó a skandináv előképekre utaló tégla, illetve kőburkolat, amit műkőkeretes ablakok osztanak. A szocreál formakincs szegmensívei, oszlopfejezetei és párkányzata a Műegyetem R-épületét (1955) juttathatják eszünkbe.

A korabeli kritikák nem fogadták elismeréssel ezt az építészeti minőséget annak ellenére, hogy az épület szocialista realista, a jelszó nemes értelmében: funkciójában szociálisan érzékeny, és realist a figurális társművészeti ábrázolások tekintetében. […]

Az épületet az elmúlt hatvan évben – anyagi okokból – csak kismértékben alakították át, ezért tereinek nagy része ma is eredeti formájában élvezhető. ’61-ban tornateremmel bővítették, majs a tanulók számának növekedésével a főúttal párhuzamosan kollégiumi szárny helyiségeit kiscsoportos oktatótermekké alakították. A telek hátsó részén fekvő shedtetős nagyterű tanműhelyt paravánfalakkal osztották fel, ami jobban kiszolgálja a korszerű igényeket, de a csarnok nagyvonalú szerkesztése így már nem érzékelhető. […]

Kóródy Anna: Mai Szemmel, Ipartanulóiskola, Győr, 1950-53 in: Metszet, 2011/1