Széchenyi István Egyetem (egykori Távközlési Főiskola)

 

épült: 1971-1977
tervezte: Hofer Miklós (oktatási épületek) Hübner Tibor (kollégiumépületek) (KÖZTI)
funkció: Széchenyi István Egyetem, oktatási és kollégium épülete (középület, oktatási épület)
hol: 9026 Győr, Egyetem tér 1.a (térkép)
kapcsolódó dokumentum: Közlekedési és Távközlési Főiskola, Győr (MÉ 1978/2.)

A Távközlési Főiskola tanulmányi épülete 1978 körül. (forrás: GYÁÉV kiadvány)

A hatvanas évek elején vetődött fel egy győri egyetem építésének gondolata. A folyamat hosszú ideig húzódott, míg végül egy, az egyetemnél szerényebb program győzött, a Közlekedési és Távközlési Főiskola alapkövét rakták le 1971-ben, Győr 700 éves jubileumának évében. A főiskolából mintegy húsz év után egyetem lett (Széchenyi István Egyetem), máig új épületekkel bővül.

Több alternatív hely megvizsgálása után Révfalu szanálandó, bel- és árvíz tekintetében is rendezetlen területe mellett döntöttek [1]. Eredetileg itt lett volna a városba költöző tanárok lakótelepe, öt darab tizennyolc emeletes pontházat húztak volna fel [2]. Mindenképpen fontos szempont volt az elavultnak tűnt terület rehabilitációja, a jó kapcsolat a belvároshoz, valamint a zöld, a folyó közelsége. Végül a Hofer Miklós tervezte főiskolai campus egy ütemben, egységes arculattal épült fel. A tanulmányi épületek és a kollégium szerkezeti kialakítása figyelemre méltó. A lépcső- és kiszolgáló funkciókat rejtő “tornyok” között 18 m-es fesztávú gerendákat helyeztek el, így ebben a sávban elvileg biztosított a flexibilitás, az alaprajz átszervezésének lehetősége. Valamint a szerkezet előremutatóan illeszkedett az akkori építőipar fejlődési trendjébe, amely “a nagy elemméretek, kevés csomópontot tartalmazó, nagyfokú gépesítés célszerű alkalmazását és kevés szerelési élőmunkát biztosító megoldások felé mutat” [3]. Az eredeti program szerint laboratóriumok, menza és egyéb kiegészítő funkciók is elhelyezésre kerültek.

Légifotó 2011-ből, már állnak a frissen elkészült az új épületek. (fotó: Matusz József)

Klobusovszki Péter jó összefoglalását adja a Hofer-féle épület jelentőségének:

Klobusovszki Péter: Térszükséglet – A győri Széchenyi István Egyetem bővítéséről

[…] Az 1977-ben átadott tanulmányi épület az első eleme volt – az 1968-ban született oktatáspolitikai döntés nyomán – a Mosoni-Duna partján, a belvárostól egy karnyújtásnyira létrejött felsőoktatási beruházásnak, mely a távközlési és közlekedési felsőoktatás új központját kívánta megteremteni. Az épület öt, egymáshoz képest eltolt kiszolgáló funkciót és lépcsőt magába foglaló megduplázott vertikális magból és a közéjük akasztott tizennyolc méter fesztávolságú födémekkel áthidalt, flexibilis terekből épül föl. Ezek a szerkezet logikájából következően alkalmat adtak az épülettömeg keresztirányú megmozgatására, mely ugyanakkor az épület funkcionális felépítettségét is tükrözte. A fölsőbb szinteken elhelyezkedő irodákhoz képest az első és második emeleti szemináriumi termek és a földszinti előadók is kimozdulnak a homlokzat síkjából, így alakítva ki az épület teraszos megjelenését. A tervezésénél a flexibilitás az egyik legfontosabb szempont volt, mely a tanulmányi terek szabad átrendezhetőségét jelentette, de az épületelemek, a kiszolgáló magok és a köztük lévő terek további sorolását is lehetővé tette.

A nagyszerkezet alkalmazása, az anyagok, legfőképpen a vasbeton őszinte megmutatása az új brutalizmus irányzatához kapcsolja az épületet. E késő modern formálási mód, mely indíttatását legfőképpen Le Corbusier utolsó alkotói korszakára jellemző nyers anyaghasználatnak és az angol popművészetnek köszönhette, az ötvenes évek angol építészetének meghatározó mozgalma volt, melynek Alison és Peter Smithson, James Stirling mellett a magyar származású Goldfinger Ernő is jeles alkotója volt. Hofer Miklós az ő londoni irodájában 1962 és 1963-ban eltöltött egy év alatt, az akkori szóhasználatban „munkavállalásos tanulmányút” keretein belül került kapcsolatba azokkal a formálási elvekkel, melyek bő tíz év elteltével megjelentek a Közti állami tervezővállalatnál készült terveken. A szakma elismerése ellenére – az épületet és alkotóját 1978-ben Ybl-díjjal tüntették ki – a laikusok a mai napig nem tudták megszeretni azt az újfajta „otthonosságot”, mely a vasbeton négyféle felületi megmunkálásának gazdagságában, a fedett összekötő hídként alkalmazott vasúti karosszéria vagány pop-gesztusában is megmutatkozott.

Hogyan lehet mai eszközökkel egy olyan épületegyüttest továbbépíteni, melynek struktúráját és térszerkezetét eleve a későbbi bővíthetőség, átrendezhetőség jegyében alkottak meg? Csakhogy több, mint negyedszázad elteltével az épített környezet fejlesztésével kapcsolatos általános nézetek messze eltávolodtak attól a késő modern vízióitól, ami Hofer Miklós épületében mind a mai napig megejtő heroizmussal testesül meg.

forrás: http://www.epiteszforum.hu/node/18429 [4]

HA TETSZETT A BEJEGYZÉS, LIKE-OLD A MODERN GYŐR-T A FACEBOOKON!

 

A galéria kattintásra megnyílik:

[2] Fátay Tamás: Győr – Városépítés és városrendezés 1945 és 1986 között. Győr, 2011
[1] dr. Winker Gábor: Győr 1939-1999. Győr, 1998
[3] Magyar Építőművészet, ?/?. p. 22-27.
[4] forrás: http://www.epiteszforum.hu/node/18429

%d blogger ezt kedveli: