92 lakásos épület a Szent István úton

épült: 1965-66
tervezte: Fátay Tamás, Csapó György (GYŐRITERV)
funkció: nyolcszintes, 92 lakásos épület (lakóépület)
hol: 9022 Győr, Szent István 41–43. (térkép)
kapcsolódó dokumentum: Magyar Építőművészet, 1968/6. p38-39.

92 lakásos épület nézete a park felől 1965 körül (fotó: archív)

A Fátay Tamás és Csapó György tervei alapján megvalósult nagyméretű, 92 lakásos, nyolcszintes lakóépület a Szent István út északi beépítésének eleme, ugyanakkor része az ún. “STAR-Garázs” tömb beépítésének is. A második világháborúig a területen állt a névadó “STAR-Garázs”, amely a negyvenes évekig a győri buszközlekedést szervezte. A háborúban megsérült régi épületeket elbontották, a tömb 1960 és 1973 között három ütemben beépült. Ez a ház a beépítés első eleme (másodikként a Árpád út felőli tízemeletes épület épület meg, harmadikként pedig az Ifjúsági Ház).

A tömb az “új belváros” építésének befejezése után 1970 körül. Meghökkentő a léptékváltás. (fotó: archív)

A háború után a város nagymértékű lakáshiánnyal küzdött, amit súlyosbított a megfelelő közművesítés hiánya. Az új beépítések így meglehetősen behatárolt szempontok alapján valósulhattak meg: A meglévő közművek helyéhez igazodva minél nagyobbat. Sokat elárul a korabeli állapotokról és lehetőségekről az alábbi idézet is:

Ha építeni akarunk, akkor a területszerzés érdekében bontani is kellett ott, ahol közműszolgáltatások működnek. [1]

Így kerülhettek hasonlóan nagy épületek a belváros közvetlen szomszédságába. Az épület már nem hatott tömegével újdonságként, hiszen addigra már álltak pár évvel ezelőtt megépült 6–7 szintes házak, ehhez az új beépítéshez igazodott.

Az épület napjainkban. (fotó: HG)

Itt értékesítettek először Győrben lakásokat “szövetkezeti” úton. Az időben jelentkezők lakást kaptak, aminek árát kedvező feltételekkel törleszthették a későbbiekben. Ez a módszert a későbbi építkezésekkor is alkalmazták.

Az épület három lépcsőházból áll, függőfolyosós rendszerű. Földszintjét egy összefüggő üzlettér tölti ki, amely egykor bútorszalonként üzemelt. A lépcsőházak előterei emiatt a félemeletre kényszerültek [2].

Egy szekció alaprajza. A korabeli publikációk szerint “a lakások belső berendezése és az alkalmazott anyagok az eddigi gyakorlaton túlmenően nagyobb igényességgel készültek.” (forrás: MÉ 1968/6)

A vasbetonvázas épület főhomlokzata dél felé, a főútra és a Bisinger parkra néz. Teljes felületén nyitott homlokzatának a loggiák ritmikus függőleges elcsúsztatása ad némi játékosságot. Érdekes elem a külső síkba elhelyezett lamellás árnyékoló. Az épület földszinti sávjában zárt és nyitott szakaszok váltakoznak. Egyrészt kőburkolatot találunk, másrészt nagy üvegfelületeket, amelyek az üzlethelyiség kirakataiként szolgálnak.   A vékony műkő árnyékoló-lamellák a földszinti feletti födém folytatásaként is megjelennek a homlokzaton finom áttört struktúrát hozva létre. Az épület felső zárásánál furcsa attika-felépítményt figyelhetünk meg. A függőleges vasbetonlemez a szekciónkénti félszintes eltolást takarja el. Talán kissé erőltetett a megoldás, ráadásul növeli az amúgy is túlméretezett épület tömegét, valamint nem hagyja érvényesülni a csúsztatás játékosságát, amely kissé oldhatta volna a párkányvonal szigorú egyhangúságát is.

Az épület homlokzati kialakításának részletei valamelyest igényesebbek és gazdagabbak, mint amit Szent István út többi korabeli épületénél látunk. (forrás: MÉ 1968/6)

(fotó: HG)


jegyzetek:
[1] Fátay Tamás: Győr – Városépítés és városrendezés 1945 és 1986 között. Győr, 2011.
[2] Magyar Építőművészet, 1968/6. p38-39.