| épült: | 1969 |
| lebontva: | 2010 |
| tervezte: | Mányoki János (GYSMTTV) |
| funckió: | Gyalogoshíd (közlekedési építmény) |
| hol: | 9025 Győr, Jedlik Ányos híd (térkép) |
| kapcsolódó dokumentum: | Palla Dénes: Emlékezés a Vásárhelyi Pál híd létesítéséről és megszűnéséről |
A Vásárhelyi Pál gyalogoshíd 1969-ben épült meg, és 2010-ig kötötte össze Révfalut és Győr-Sziget városrészt. Ekkor helyére közúti híd került. Az átkelőhely fontosságát Győr belső közlekedési rendszerében jól mutatja az alábbi térkép. Itt haladt a Szigetközből Győrbe irányuló forgalom jelentős része, de 1888-ig csak kompjárat működött. Ekkor a győri kereskedők nyomására, akik már 1860 körül is állandó műtárgy megépítését sürgették, elkészült az első épített átkelő, a “tízlábú” fahíd.
Az átkelőhely további története is kalandos:
1888-ban derékvastagságú vörösfenyő hídlábakkal, cölöpökkel, melyeket sűrűn keresztben tölgyfa gerendák, jármok kötöttek össze, elkészült a “tízlábú” híd, amely 56 éven keresztül látta el a feladatát. 1944-ben a német hadsereg lebontotta, s helyére nagyobb teherbírású fahidat épített.
Ez a híd azonban nem volt hosszú életű. A visszavonuló német csapatok 1945. március 28-án felrobbantották. A roncsokra a szovjet csapatok szükséghidat emeltek. A város a hidat csakhamar helyreállította, mivel azonban közönséges feketefenyőt használtak az építéshez sorsát az 1957. évi jeges ár megpecsételte. A jégtáblák a hídlábak egy részét derékban rogyasztották meg, a hidat a járműforgalom elől lezárták. Később a gyalogosforgalmat is megtiltották és 1969-ben történt elbontásáig csak a révfalui vízmű főnyomócsövét hordta.
[Hidak Győr-Moson-Sopron megyében (Győr, 1993)]
Győr városa a hatvanas években Révfaluba jelentős fejlesztéseket tervezett. A falusias beépítésű terület folyóparti része alkalmasnak tűnt egy magasházas lakótelep elhelyezésére. 3200 új lakos beköltözésével számoltak, az egyik tervjavaslat szerint négy középmagas épület határozta volna meg a városrész új arculatát.
A fenti fotó előterében egy, a tízlábú átkelő helyére elképzelt, ambiciózus függőhidat látunk, a háttérben pedig a Győrt megkerülő tervezett úthálózat (máig el nem készült) északkeleti szektorának Duna-hídja tűnik fel.
A lakótelep építése végül elmaradt, és a rossz fahíd továbbra is a két part között roskadozott. Több alternatíva közül a révfalui helyszín tűnt legalkalmasabbnak a Műszaki Főiskola elhelyezésére, amely 1971 és 1977 között fel is épült. A másik oldalon, Győr-Szigetben azonban a Kígyó utcai lakótelep építése után a fejlesztések megálltak. A beruházások módosulás után is sürgető volt a használhatatlan fahíd pótlása, annál is inkább, mert a révfalui vízmű felől érkező főnyomócső biztonságos működése is veszélybe került, amely ekkor már egyedüli “használója” volt az életveszélyessé vált szerkezetnek. Végül kompromisszumos megoldás született: épült új átkelő, de csak gyalogosközlekedésre alkalmas, és ezzel a két városrész autóforgalom számára is használható összekötése még negyven évig váratott magára.
Mányoki János és kollégái 1967-ben kapták a megbízást, amelynek értelmében egy előreláthatóan húsz évig szolgáló műtárgyat kellett terveznie.
A megépült műtárgy azonban több szempontból is érdekes, egyedi és a városlakóknak is kedves volt. Nem csak a formai hasonlóság miatt becézték a győriek “Kisböské”-nek, hanem mert (szintén gazdaságossági okokból) az Erzsébet híd kábelanyagának maradékából készült, így valóban annak “kistestvére”. Szerkezete azonban attól eltérő: a megyeri M0-ás híd megépültéig ez volt az ország első és egyetlen ferdekábeles hídja. A függőhidaktól az különbözteti meg ezt a szerkezetet, hogy míg ott az elsődleges kábelek a két pilon között függnek, a hídpályát pedig az ezekről induló másodlagos acélkötélsor tartja, addig itt a központi pilonról induló, “ferdén” kifeszített kábelek közvetlenül hordják a vízszintes szerkezetet.
[A híd] korszerű és divatos alkotás egy aszimmetrikus kialakítású, egypilonos, ferdekábeles, önmagában horgonyzott, merevítőgerendás hárfahíd. A 101 m összhosszúságú folytatólagos acél főtartót négy vasbeton alátámasztás osztja három mezőre, melyek fesztávolsága 25 m, 60 m és 15 m. A zártszelvényű, hegesztett acélszerkezetű pilon két oszlopból, alsó és felső összekötő gerendából álló zárt, kilengő keret. A „hárfát” két, párhuzamos vezetésű kábelpár alkotja, melyeket a Magyar Kábelművek készített az Erzsébet hídhoz gyártott kábelanyag maradékából. A 2,5 m szélességű és 90 t súlyú híd vert vasbeton cölöpökre támaszkodik. […] Az új hidat 1969. augusztus 16-án adták át a forgalomnak. Érdekes epizód volt a híd életében, hogy lengései miatt el kellett hangolni a szerkezet sajátfrekvenciáját, amit ráaszfaltozassal oldottak meg.
[Hajós Bence: Hídjaink (Bp. 2007) 104. old.]
A kivitelezést a Magyar Vagon és Gépgyár Vasszerkezeti Gyáregysége – rövid nevén a “Hídüzem” – végezte.
A város 2010-ben tudta megvalósítani Révfalu és Sziget állandó, gépkocsiforgalom számára is alkalmas összekötését. Ennek azonban a gyalogoshíd áldozatul esett. Az építkezés közben is állt még, hogy a közműellátásnak és a gyalogosoknak helyet adjon. Inkább csak elvi lehetőségként felvetődött a Kisböske áthelyezése is, hogy máshol töltse be korábbi szerepét, de erre nem került sor. Azóta egykori helye mellett, a révfalui oldalon “eltemetve” önmaga emlékműve.
Palla Dénes, a Győriterv épületgépész tervezője és utolsó igazgatója a híd bontása után összeállított egy kiadványt, amelyben részletesen ismerteti a híd építéstörténetét, a kivitelezés körülményeit. A bontás képes beszámolóját is láthatjuk, amelyeket az egykori tervezőkkel követett végig. Fontos forrásanyag, érdemes kattintani.
Végül pedig itt egy Mányoki Jánossal készült interjú, amely a bontáskor készült:
http://www.hircity.com/regiok/150189
HG
(Ha tetszett a bejegyzés, like-old a Modern Győr-t a Facebookon!)
Galéria (kattintásra megnyílik):
moderngyor.com 